Hogy megfeleljen a nők kuba.

hogy megfeleljen a nők kuba

Töprengés az utazásról Nemcsak írni és olvasni, de utazni is meg kéne tanulnia az embernek. Erre akkor döbbentem rá, mikor elutazásom előestéjén hirtelen lámpalázt kaptam attól a gondolattól, mihez is kezdek majd az óceán fölött, másfél napig tartó égi száműzetésemben, én, az örökös gyalogjáró; vagy mit csinálok például Havannában, ha elszakadva az anyanyelv kötelékétől, magamra maradok valamelyik estén… Mert könnyű annak, aki sokszor utazott, és megtanult már megérkezni és elbúcsúzni; akinek annyi emléke van országokról és népekről, vonatokról és városokról, hogy nemcsak a sajátjával, másokéval is össze tudja hasonlítani.

De mi jutott eddig nekem? Nyolc évvel ezelőtt egy romániai út, ellenőrizhetetlen élményekkel; adatok helyett az ifjúság csodálkozásra hajló ösztönével. Akkor láttam először tengert is, és — szerencsémre vagy szerencsétlenségemre — úgy megnéztem, hogy hullámaival minden más emléket elborított.

Vannak, hogy megfeleljen a nők kuba azt vallják, hogy csak az ilyen, mindent elborító élményekért érdemes utazni, mert ezek mindig, maradandóbbak, mint amiket tudatosan hajszol az ember.

Ha jól emlékszem, Kosztolányi írja ezzel kapcsolatban valahol, hogy élményeket nem lehet úgy gyűjteni, mint bélyeget, mivel egyetlen szoborra, tájra, nőre, tengerre sincs ráírva, hogy én leszek a te emléked. Fölényes és lefegyverző vélemény. Igaza van?

hogy megfeleljen a nők kuba

Azt hiszem, nincs. Az élményeket szerintem nemcsak elfogadni lehet, hanem kihívni is. Kihívni és kivárni, akár a szerelmet.

Kubai napló

A század utazói szinte kivétel nélkül megegyeznek abban, hogy miután a jelentéktelenné váltak a földi távolságok, s néhány óra alatt meg lehet tenni Kolumbus hónapokig tartó vergődését, az utazás elvesztette hajdani regényességét.

A fölfedezések kora lejárt, mondják, s a mai világjárót legfeljebb csak az hozhatja izgalomba, hogy megfelel-e a könyvek, filmek és újságok alapján kialakított kép a valóságosnak, melyet több oldali szellemi tapasztalat után most már a szemével is ellenőrizhet.

Némelyek szerint pedig az álom és a képzelet sokszor izgalmasabbnak mutatja az idegen világot, mint a benne való forgolódás, mert az élet, a szokások, az épületek, az öltözködés, sőt a műveltség is oly mértékben kezd kiegyenlítődni, vagy máris kiegyenlítődött, hogy alig jelent meglepetést. Engem fölháborítanak ezek a mérsékelt bölcselkedések.

Azok vallanak így, akik hogy megfeleljen a nők kuba lefülelhető, tetten érhető csodát hajszolnak, és nem találnak sehol és semmiben, vagy akik csakugyan azzal indulnak neki az útnak, hogy fölfedezzenek valamit.

hogy megfeleljen a nők kuba

Mennyivel rokonszenvesebb az, aki nem fölfedezni akar például egy népet, de megismerni és megszeretni; aki megfigyelések helyett találkozásokra készül és barátkozásra. Mert lehet, hogy a tizenhatodik vagy a tizenkilencedik századi világjárók izgalmas korszaka lezárult, de a népek és földrészek közti találkozás és ismerkedés korszaka most kezdődik el.

S ezenkívül is, nemcsak világvárosok utcáin, felhőkarcolók és pálmaerdők látnivalói közt utazhat szemlélődve az ember, de — önmagában is.

Zene Fő cikk: Kuba zenéje Kuba zenéje, beleértve a hangszereket és a táncokat, többnyire európai és afrikai eredetű. A napjaink legtöbb formája kreolizált fúziók és e két nagy forrás keveréke.

Az agy és a lélek földrajzi tájain is folyton akad meglepetés. Sőt, hiszem, hogy a természeti kincsek itt belül kimeríthetetlenebbek, mint a valóságban. Látnivaló és átélnivaló ugyanúgy akad, mint tengeren vagy a szárazföldön… Előzmények Az utazás nemcsak Kuba miatt, a körülmények miatt is izgalmas volt. Az indulás idejét kétszer is elhalasztották. Ha másodszor nem halasztják el, repülőnk talán épp a blokád kihirdetése napján száll le Havannában, s könnyen megtörténhetett volna, hogy én, a fölvonulásoktól elszokott ember, lemondva rossz emlékeimről, ott vonulok még aznap a sose látott utcákon, a dühtől és a megszállottságtól fölkavart tömeg soraiban, üvöltözve a történtek miatt vagy pusztán csak elfehéredve a gondolattól, hogy háború lesz.

Ha nem is voltam ott, ez az élmény idehaza is utolért.

Személyes kihívásnak vettem a Kuba felé forduló ágyúk pökhendiségét. Nem csupán a kubaiakat fenyegették, általában és egyénenként, de engemet is. Azt veszélyeztették, amit legközelebbi jövőmnek éreztem: az utazást, melyhez hasonló legfeljebb csak egyszer adatik meg az ember életében.

hogy megfeleljen a nők kuba

Soha nem volt még annyira személyes ügyem a világ, mint akkor. A bőröm volt, mit fölsértettek, a szemem volt, melybe beleköptek, a gondolatom, az ösztönöm, a szabadságom, mit összeziláltak. Jártam föl-alá zaklatottan Budapest utcáin, mint akit ketrecbe zárt az ősz. Mi mást is tehettem volna?

Barátok nélkül, az újságcikkekre és a rádióhírekre hagyatkozva, tökéletesen tehetetlen voltam. Hiába próbáltam áltatni magam azzal, hogy nyugtalanságom és rokonszenvem a nehéz napokban teljesen odaköt a kubaiakhoz — nem sikerült. Szinte minden hazugságnak hatott. A távolság megsemmisítette az igazságot, és lényegtelenné tette érzéseimet.

hogy megfeleljen a nők kuba

Még versben is pőre szólamnak éreztem volna az összetartozásról szóló vallomásaimat. Legjobban és legőszintébben tán az az ellentmondás kötött hozzájuk, hogy velük akartam lenni mindenképp, és nem lehettem velük semmiképp. Tehetetlenségemtől lelkiismeretfurdalást kaptam, mintha bűnös lennék valamiért.

A gondolataimat körülvevő blokád akkor oldódott föl, mikor az övék. S a blokád elmúlta után végre december tizenhatodikán elindulhattunk… Kár volna tagadni: féltem a repülőúttól. A ködös, csúf idő beköszöntével egyre-másra zuhantak le a gépek. Indulásunk előtti hetekben öt vagy hat is lepottyant a világ különböző tájain, köztük egy magyar gép is Párizsban, három közeli ismerősömmel.

Nem valami lelket derítő előjáték az ilyesmi egy tizenkétezer kilométeres úthoz. Különben is én a lét legostobább és legfölháborítóbb dolgainak az ilyen testi baleseteket tartom. Értelmetlenek és megalázóak.

A testi tragédiák naturalizmusa minden más naturalizmusnál jobban kiábrándít. A mulatságos persze ebben a furcsa félelemben az volt, hogy elsősorban a tenger fölötti úttól féltem.

Hogy miért? A víz számomra igazi nagyhatalom még hatezer méter magasságból is. Csoda és szörnyeteg. A földön járó s az úszni nem tudó ember rejtett szorongásával gondoltam rá. Az, hogy hegyek és rétek fölött is lezuhanhatunk, eszembe se jutott. Szolgáljon mentségemül, flörtöl meddig másokkal együtt sokat mulattam az elképzelt vízbezuhanás körülményein: Jónást emlegetve s a bibliából ismert, hatalmas gyomrú cethalakat.

Gyerekes és babonás izgatottságomat egy repülőszerencsétlenségből megmenekülő költő groteszk esete oszlatta hogy megfeleljen a nők kuba. A Kárpátok fölött repülve, gépe nekiütközött egy kiálló sziklacsúcsnak és lezuhant.

A felhők közti karambol pillanatában ő a gép hátsó részében levő illemhelyen tartózkodott. S ez volt a szerencséje! A gép farokrésze leszakadt, s a költővel együtt másfél-kétméteres hóba esett.

A múzsák barátja így egy kis agyrázkódással megúszta. A hiteles történet elmondója megnyugtatásomra hozzáfűzte még azt is, hogy lám, akinek dolga van a földön, az még a repülő roncsai alól is kimászik.

A történetbe, mint valami gyerekkori szép babonába, belekapaszkodtam, s a továbbiakban már csak erre gondoltam. Az utolsó vérhullám mégis akkor futott át rajtam, mikor a prágai repülőtéren a sok képzelgés után végre megláttam a gépet, amellyel majd menni fogunk. Izgatottságomat azonban nem árultam el senkinek. Kár is lett volna, mert a repülőtéri nyüzsgés nyomban magába a legjobb guadeloupe társkereső, akár egy zajos, mozgalmas szekta.

Kuba kultúrája

Így volt? Vagy csak én gondoltam így? Én, a vasúti várótermekhez, kietlen állomásokhoz szokott utas?

A sípolásokra és a mozdonydohogásokra emlékező férfi, aki az otthoni, sertéstenyésztésre és védőoltásokra fölszólító plakátok helyett kubista freskót lát a falon s rajta egy szárnyas embert meg egy hatalmas, fehér napot? A nap felé törő óriás, szinte átütve a váróterem mennyezetét, máris lendületes utazásra hívott. S ahogy kinéztem, utazni hívott a látóhatár s ott bent az egymásra rakott címkés bőröndök tömege, utazni hívtak a múzsák szerepében föllépő, sürgő-forgó légikisasszonyok, kikben tündériség és kaland bujtogatóan összeforr, kik fiatalságuk vágyait földrészek között feszíthetik ki, s azáltal hogy mindenütt otthon vannak a földön — tengerek fölött és idegen nagyvárosokban —, számomra az elkövetkező korok szabadabb embereit idézik.

Közelükben pillanatok alatt magam is világutazóvá váltam.

hogy megfeleljen a nők kuba

A prágai repülőtéren Akinek zsebében van a repülőjegy, nyugodtan rábízhatja magát a repülőtársaságra. Lélegzeni ugyan nem lélegzik helyette, de minden mást elintéz. Pártfogásba veszi bőröndjeit, filmet vetít neki, ha unatkozik, becsalogatja különleges röptéri bazárjába, s udvariasan megkísérti egy-két dolláros áruval; viszont az is igaz, hagy a magamfajta, vékonypénzű világjárónak arra is ad alkalmat, hogy gyors számvetést csinálva döntsön: Írországban vagy Kanadában költi-e el huszonnyolc dollárnyi vagyonát.

Ami persze mindennél fontosabb, a Csehszlovák Légi Társaság ebédet is ad.

Существо разваливалось перед их взором.

Méghozzá kitűnőt: májgombóc levest és vadas módra elkészített marhahúst.

Olvassa el is