Nő keres fiút abidjan. Alberto Moravia - Levelek A Szaharából | PDF

nő keres fiút abidjan

Egyik a négy város közül, amelyek Elefántcsontpart legészakibb vidékén, majdnem a mali és a felsõ-voltai határ mentén helyezkednek el a másik három: Odienné, Korogó és Buna. Eredetileg francia helyõrségek voltak, a gyarmatosító hatalom azért hozta létre õket, hogy biztosítsa uralmát Afrikának ezen a részén.

Ha az ember erre jár, még ma se kell túlságosan megerõltetnie a képzelõerejét, könnyûszerrel fel tudja idézni a táborok hatalmas, üres tereit, a lõállásokat, motoros ismerősök falait homokzsákokkal erõsítették meg, a sátrakat, a parafa sisakos katonákat, az árbocrudakat, amelyen a Harmadik Köztársaság zászlaja lobog, a helyõrség trombitájának melankolikus hangját. Mán manapság színtelen város, épületei elszórtan állnak a síkságon, amelyet, úgy tûnik, nyugaton sziklás, festõi, japános hegylánc, a közeli guineai hegység utolsó vonulata határol.

Mán egy kicsit olyannak tetszik, mintha földrengés sújtotta település nő keres fiút abidjan, néhány évvel a katasztrófa után: alaktalan, földes utak, amelyekrõl a forró, bágyadt szél narancsszínû homokot kavar fel, és a porkígyók tekeregve, egymással civakodva surrannak nő keres fiút abidjan a kövezetlen járdákon; csupa egyszintû ház, kunyhó, vityilló, java részük bádogfedelû.

A városközpont nő keres fiút abidjan csupán két földút keresztezõdése; akár az amerikai Vadnyugat idején, olyan helynek látszik, ahol az utas, mielõtt újra nekivág, elindul fárasztó útjára, a természet kihalt nő keres fiút abidjan, kipiheni magát és beszerzi, amire szüksége lesz.

Természetesen benzinkút is van az útkeresztezõdésben; amikor megállunk, hogy megtöltessük a kocsi tartályát, íme, hogy teljessé váljék a kép, befut az ütöttkopott, poros autóbusz; a leszállók, a felszállók és a bámészkodók hirtelen kisebbfajta tömegbe verõdnek.

Mi dolgunk van még itt? Amikor megálltunk Manban, tulajdonképpen nemcsak benzint, kenyeret és gyümölcsöt akartunk venni, hanem az emberi jelenlét látványával is el akartunk töltekezni, mielõtt nekivágunk a lakatlan, vad szavannának, még ha csak ezekrõl a félmeztelen utasokról van is szó, akik, miután nő keres fiút abidjan az autóbuszról, kába lõdörgésbe kezdenek a kihalt utakon, mintha elfelejtették volna, miért is jöttek ebbe a városba.

Kora reggel new berlin tudják, vár ránk a brousse, vagyis a szavanna, ötszáz, ezer kilométeren át hadonászó növények, eszelõs, néma napsütés. Afrika rajongói folyton arról vitatkoznak, hogy melyik a szebb, az õserdõ vagy a szavanna.

Welcome to Scribd!

Véleményem szerint nem lehet összehasonlítani õket, mert két nagyon is különbözõ dologról van szó. Az õserdõ szebb, de a szavanna afrikaibb. Ezt úgy értem, hogy az afrikaiak a középszerû, egyhangú, szerény és szemmel láthatóan jelentéktelen 12 szavannákon élnek, nem pedig a nagyszerû, lakatlan õserdõkben, és nem az ugyancsak nagyszerû, de éppenséggel puszta sivatagokban.

  1. Egyetlen dance chemnitz
  2. Ismerkedés 40 felett
  3. Félelmek, komplexusok, feldolgozatlan múlt, lelki sebek tarkítják, csúfítják lelkünket, lényünket átjárja a félelem.
  4. extenda.hu - a roma társkereső, nem csak romáknak. Kamavipen!
  5. Flörtölés van mannen

A szavanna persze megkapja a maga részét az õserdõbõl sok millió, sõt milliárd fát, de ezek elkülönülnek egymástól, nincs köztük se lián, se aljnövényzet, nem túlságosan magasak, és nem túlságosan vastagok, amolyan növényi demokráciában vagy anarchiában élnekés a sivatagból is a talaj sok helyütt homokos, és dûnékre emlékeztetõ buckák dudorodnak rajta ; ám a szavanna legfõbb jellegzetessége, hogy minden afrikai onnan származik.

A szavanna az afrikaiak anyja.

Alberto Moravia - Levelek A Szaharából

Egy kicsit szégyellni való anya; bizony a városokban enyhe, csúfondáros le nézéssel emlegetik azokat, akik a szavannában születtek, valahogy úgy, ahogyan nálunk a délolasz parasztokról beszélnek; de valójában majdnem minden afrikai a szavannáról származik.

Az afrikai szavanna nem valami festõi, de hatalmas, önismétlõ méretei révén roppantul titokzatos; ugyanazt a kulturális funkciót tölti be, mint Oroszországban a sztyepp, Argentínában a pampa és Arábiában a sivatag.

  • Szervezet találkozó online
  • Elefáncsontpart 4. rész - MagányosBolyongó
  • Flört érzi ok
  • Névtelen és ingyenes társkereső
  • Hírkereső - Híroldalak
  • Yamoussoukro jámuszukro "Félix Houphouët-Boigny a függetlenné vált Elefántcsontpart első elnöke lett ban.
  • A férfi vadászó, a nő csábító – Engedjük a férfiakat udvarolni! - Férfiak Klubja

Az afrikaiak groteszk, torz fantáziája, egyszerre spirituális és ironikus vallási hiedelmeik -- akárha e jelentéktelen és alaktalan káosz magyarázatául, helyreigazításául szolgálnának -- mind a szavannában gyökereznek. Elértük a szavannát. Álmélkodó, de kielégíthetetlen tekintetünk elõtt mintha fák, fácskák, bokrok végtelen, eszelõs tenyészetének tûnne fel, minden növénynek nő keres fiút abidjan a maga sajátos tartása, megjelenése, a köztük feszülõ ijesztõ távlatokban szemünk akaratlanul ember vagy állat jelenlétét keresi, de nincs se ez, se az, vagy legalábbis nem lehet észrevenni.

A szavanna színe inkább barnás és vöröses, mint zöld, mert a bozót ritka, és a homokos, kõtörmelékkel borított talajt jobban láthatjuk, mint az õserdõben; aztán meg, mivel a szavanna gyakran félig kiszáradt, félig zöld -- különös, s azt hiszem, egyedülálló, csakis afrikai jelenség ez -- ugyanannak a fának az egyik oldalán a lombozat elfonnyadt, a másikon szinte virul: mintha egy férfi fejét félig gesztenyebarna, félig õsz haj fedné.

Elvarázsoltak a kétségbeesetten hadonászó fák; elvarázsoltak a kihalt, mégis mintegy megfoghatatlan lényektõl hemzsegõ tisztások.

A név a Lonely Planetre hajaz. Mert szeretjük

Néhányszor, miközben õrült iramban robogunk a betonutakon és az ösvényeken, a fáradtságtól megrészegedik a fantáziám, és elképzelem, hogy éjszaka egymagám járom a szavannát, csak az óriásira nõtt, jótékony hold bizonytalan fényénél tájékozódom. Ki tudja, mennyit kóborolnék, egyik tisztástól a másikig, egyik bokortól a másikig, egyik fától a másikig. Órák hosszat bolyonganék, és nem tudnám, hol végzõdik az utam.

Hírkeresõ - a legnagyobb hírportál

De kóborlás közben erezném, hogy követnek, szemmel tartanak, lesnek rám, figyelnek, és mégsem félnék, ki tudja, miért. Hangokat nő keres fiút abidjan, észrevenném, hogy mások is vannak a közelemben, de csak mennék tovább, mintha pontosan megszabott irányba igyekeznék.

Végül egy egészen normális és hétköznapi falura bukkannék: kör alakú kunyhókra, hasas magtárakra, kúpos háztetõkre. Olyan falu volna, mint a többi, szegény parasztok és asszonyaik meg gyerekeik lakóhelye; de végül kiderülne, hogy ez is el van varázsolva.

Elefántcsontpart

Például az egyik kunyhóban élne egy fiatal varázslónõ, és furcsa, csodálatos kalandra csábítana. Felszólítana, hogy éjszaka menjek el egy bizonyos bokorhoz, bújjak belé, s ott fedezzem fel a holtak földalatti világának titkos bejáratát. Amikor idáig érek a képzelõdésben, rájövök, hogy fantáziaképeim egybemosódtak egy emlékkel, egy könyvvel a sok közül, amelyekre a szavanna ihlette az afrikai írókat.

A könyvet magammal hoztam a bõröndömben. Címe: Életem a szellemek bokrában, szerzõje Amos Tutuola. Tutuolával többször találkoztam Nigériában; Amos angolul ír, s Angliában is ismerik a nevét, pedig sohase tette ki a lábát az országból. Bizarr, félénk, naiv, gazdag fantáziájú és kiszámíthatatlan ember, mint könyvének szereplõi.

nő keres fiút abidjan

Sok mindennel foglalkozott, volt kovács, levélhordó, az anyakönyvi hivatal tisztviselõje -- az ujjlenyomatokat rögzítette -; amikor legutóbb találkoztam vele, az ibadani rádió és televízió reflektor- lámpa- és egyéb kellékraktárának vezetõjeként dolgozott. Alacsony termetû ember, virágmintás ruhában, homlokára húzott sapkáján szintén virágminta, az arca háromszög alakú, tekintete kemény, a szája durcás, karja és lába meztelen.

nő keres fiút abidjan

Tulajdonképpen nagyjából arról van szó benne, hogy mi történik azzal, aki átmerészkedik a túlvilágra. A könyv átmenetféle tehát az Isteni színjáték és az Alice Csodaországban között, megtetézve azzal az érzéssel, amely valamennyi afrikaiban közös: a félelemmel.

Ám ez a félelem egyiküket sem akadályozza meg abban, hogy nyugodtan és derûsen élje le az életét, s ez szintén jellemzõ sajátsága a fekete világrésznek. Az Életem a szellemek bokrában fõszereplõje lemegy az alvilágba, mégpedig egy nyíláson át, amelyre ugyanúgy egy bokorban bukkan rá, mint Alice.

nő keres fiút abidjan

Alászállván a poklokra, feleségül vesz egy szellemlányt, aki szellemgyerekeket szül neki, egy szellemlakosokkal benépesített városban él jómódú szellemsógorainak házában.

De hiába alapított új családot, nem tud szabadulni a félelemtõl. Az alvilág tele van iszonyatos lényekkel; a fõszereplõt megrémítik, de egyszersmind el is bûvölik.

Talán az art négre, amely a század elsõ felének európai mûvészetére oly nagy hatással volt, ugyanennek a személytelen, elvarázsolt szavanna-világnak egy másfajta vetülete. Úgy bizony. Egyszer csak mintha valami érdekeset vennék észre a tágas térséget szegélyezõ betonút mentén; ameddig a szem ellát, a füvek és bokrok nyilvánvalóan kiégtek, elszenesedtek, a szavannákon ez nagyon gyakran elõfordul. Felperzselõdött, piszkosfehér fahasábokkal teleszórt, málló-feketülõ távlatok.

Nem túl messze, a szomszédos mezõn, még pusztít a tûz; látni a vörös lángnyelveket, amint rárontanak a fûre; hallani, hogy a fû pattog, serceg, mielõtt elhamvad.

Ki gyújthatta fel a szavannát?

nő keres fiút abidjan

A gyújtogatónak -- ez általában így szokott lenni -- nyoma veszett; de hogy úgy mondjam, a kézjegyét ott hagyta egy kis animista oltáron, amelyet az egyik ösvény leágazásánál állított fel. Földbõl és kövekbõl rakott kis halom, már elhervadt virágokkal beszórva, rajta kis szobor vagy fétis, amely kétségkívül arról hivatott gondoskodni, hogy jó legyen a termés. Lehajolok, megnézem a szobrocskát.

Tiszta art négre, pontosan abból a fajtából, amelyet ma már csak a párizsi és londoni szalonokban és.

Olvassa el is