Szívű egyetlen.

Szívbajok ellen mindenkinek egyetlen tabletta

Volt egy lovag, kinek nem volt hazája, Mert rajtütének ellenséges népek, És pusztulás lett, mit hozának rája Komor fényében a csaták tüzének.

szívű egyetlen

Komor fényében a csaták tüzének Piroslott a lovag hős arca szinte S piroslott vére, melyet bőven önte Megmentésére a hon életének. De hasztalan folyt a lovagnak vére; Ő megmaradt és honja véget ére.

szívű egyetlen

S a hontalan lett fának eltört ága, Mit a fáról a fergeteg törött le, S mit ez most kerget a széles világba. Midőn a felhő ott szállott fölötte, Ahol volt a ledöntött hon határa, Megállott és letérdepelt hantjára, Hogy könnyeit végső cseppig kisírja A földre, mely holt nemzetének szívű egyetlen Mert könnye volt egyetlen kincse, melyet Elvesztett mindenéből még megtarta: S ezt tékozolni másra nem akarta.

Midőn kifáradt már a bujdosásban: Csöndes vidékbe megpihenni tére Egy idegen nép távol országában.

szívű egyetlen

És gondolá azt is, hogy őt halála, Ha egy helyen lesz, hamarabb találja; S ha ráhull a halál fehér virága, Beteljesűlve minden kívánsága. Ezt várta ő a csendes zárt vidéken, Hová fáradtan megpihenni tére, S hol élt egy lyányka olyan ifjuszépen, Hogy szívű egyetlen vidéknek vált bámult diszére.

szívű egyetlen

De ő a lyányka szépségét nem látta, Semmit sem látott, csak romját honának; Nem látta, hogy rá szívű egyetlen szállt a lyányka Tekintetének csillagos világa, S tekintetei mi lángolók valának! Igy a leányka napjai folyának, S arcára halvány liljomot föstének Gyötrelmei a szólni nem merésnek; Mert mit mondhatna a fényes lovagnak, Mit mondhat ő, ki, bár eléggé gazdag, De pórszülőknek egyszerű magzatja?

szívű egyetlen

Fél rágondolni, hogy kérjen szerelmet A pór, de gazdag szülők gyermekétől, Ő, akinek ha jut száraz kenyérből Egy-két nagyobb falat, sorsán örülhet. S ő mégis boldog, és keresés nő louhans beéri, Hogy a leánykát messziről kiséri.

Olvassa el is