Nem egységes, de nem vett idézetek,

Jön, jön, mindig jön.

Minden pillanatban és minden korban, minden nap és minden éjszaka -jön, jön, mindig jön. Sok-sok dalt zengtem én, elmém sokféle hangulatában, de minden hang azt hirdette: jön, jön, mindig jön. Napsugaras tavasz illatterhes de nem vett idézetek az erdei ösvényen: jön, jön, mindig jön.

Pillanatképek iskolánk életéből

Nyári éjszakák esős homályában, a felhők mennydörgő szekerén, jön, jön, mindig jön. Minden bánatomban az Ő léptei súlyosodnak szívemre, s az Ő lábainak aranyos érintése ragyog társkereső kutyával örömömben. Nem eszméltem a pillanatra, amikor először léptem át az élet küszöbét.

Minő hatalom késztetett arra, hogy létem felnyíljék e nem egységes misztérium számára, mint a bimbó éjféli erdő mélyén! Midőn éltem reggelén a fényre emeltem szememet, abban a pillanatban megéreztem, hogy nem vagyok idegen e világban, hogy a név és alak nélküli Kifürkészhetetlen karjaiba vett anyámnak képében. Ugyanez az ismeretlen a halálban éppen így meg fog jelenni számomra: mintha öröktől fogva ismertem volna.

És mivel szeretem az életet, tudom, hogy a halált éppúgy fogom szeretni.

A kisgyermek felzokog, amidőn anyja elveszi jobb kebléről, hogy már a következő pillanatban vigaszt találjon a bal keblén. Manapság ez körülbelül a legérdektelenebb kérdés.

Nemrég valaki meg akarta ölni Istent. Nyomorult őrültség! Egyébiránt: akár él Isten, akár meghalt, mit törődnek az emberek Istennel?

Mire való nekik az Isten? Mezítelenek - Isten nem öltöztette fel őket; szolgák - Isten nem szabadította nem egységes őket; éhesek - Isten nem etette meg őket. Az állatnak nincs Istene, de nem vett idézetek az ember rosszabbul él, mint az állat.

Tegyétek először emberré az embert, aztán beszélhettek neki Istenről. Mivel feleljen erre az ember?

Account Options

Szavakkal - azt szégyellnie kell; tettekkel pedig - hol is vannak a mi napjainkban a vallásos tettek?

Hogyan tudjuk, nem bebizonyítani, hanem megmutatni, hogy a vallás a legfontosabb az emberi tettek között? Ha a vallásos élményből végképpen és visszahozhatatlanul kiveszett valami, hát az a vallásos tett iránt való érzék.

Amíg a vallásról mint ideálról beszélünk, mindenki egyetért, vagy legalábbis: senki sem mond ellent; egyébként alighanem abból az okból, mert mindenkinek mindegy. De alig próbáljuk meg a vallást a reális valósággal összekötni, vagy mint bolondok, vagy mint gazfickók állunk ott, mert amennyire a mai emberiség vissza tud emlékezni, a vallás egyetlen szociális valósága a megcsaltak butasága és a csalók komiszsága.

Isten meghalt az emberiségben, de de nem vett idézetek halt meg az emberben; a társadalomban, de nem a személyiségben, az összességben, de nem az egyesekben.

A vallásos érzés a legmagasabb metafizikai határa az önfenntartás fizikai érzésének - olyan határ, amelyet csak az ember ér el: az egyetlen állat, amely ismeri a halált. Tudom, hogy meghalok; de élni akarok a halál után is - ez a vallás kezdete.

Éppen a vallás az, ami az ember nevű fajt mind a többi állattól megkülönbözteti: az ember a vallásos állat. Még az olyan emberek is, akiktől minden vallás idegen, kénytelenek elismerni, hogy az élet célja és értelme a boldogság, s hogy a boldogság: szeretet.

Szeretni annyi, mint örülni, hogy szeretetünk tárgya: van, s azt akarni, hogy mindig is legyen. Nem akarni, hogy legyen, belenyugodni abba, hogy ne legyen, annyi, mint nem szeretni. A szeretet reális és egyben transzcendentális igenlése a létnek.

Szomorú idézetek _én mernék a tiéd lenni _

A halál reális és egyben transzcendentális tagadása ennek a létnek, megsemmisítése a személyiségnek.