Egyetlen hozott westerwald. Account Options

Így mutatkozott meg Szardínia ben August Sandernek —aki a barátjával, Ludwig Mathar íróval — együtt két évvel a gazdasági világválság kitörése előtt utazott a szigetre. Mégsem látszik semmi a képeken a turbulens húszas évekből.

Ez a másutt mozgalmas és virágzó időszak a bubifrizurával, a táncos mulatókkal, a egyetlen hozott westerwald, a dzsesszel és a mozival ezen a szigeten sem múlt el észrevétlenül. Még ha Sander igyekezett is elkerülni, hogy modern dolgok kerüljenek a képeire, már akkor is létezett egy polgárosodott társadalom igaz, jobbára csak Cagliaribanvalamint arra irányuló törekvések, hogy a vidéket új öntudattal szervezzék újra. Egy újságcikk hívta fel a figyelmét Sander felvételeire, és óta törekszik azok csaknem teljes körű publikálására.

Sander munkája, a maga felvételével, az egyetlen átfogó dokumentációja az akkori, elmaradott Szardínia életkörülményeinek. Érdekes, hogy Sander és Mathar nem tudták közös munkájukat pénzzé tenni, ezért a vállalkozás pénzügyi kudarcba fulladt, még ha figyelemre méltó tapasztalatokra tettek is szert.

Westerwald Marsch

Különösen a nagy utazásokban járatlan Sander számára lehetett ez meghatározó élmény, hiszen ő, az Itáliában már tapasztalatokat szerzett egyetlen hozott westerwald ellentétben, jobbára csak a Rajna-vidéken, a Westerwaldban és a Siebengebirge hegyei között mozgott otthonosan.

Mivel odahaza is a végleges egyetlen hozott westerwald fenyegetett paraszti hagyományok érdekelték, különösen lelkesítő lehetett számára az érintetlennek tűnő szárd életforma.

Talán ezért is irányította objektívjét többnyire a primitív életkörülmények, az építészeti emlékek, a kopár tájak és a gazdag koloritú népviselet felé: az egyedüli színes motívumok a szardíniai anyagban.

Mivel a fénnyel rajzolt képnek a fotográfia kezdete óta nagyobb valóságtartalmat tulajdonítottak, mint a rajznak vagy a festménynek, és a festő szubjektív megközelítése itt nem juthatott szerephez, a fényképezés háttérbe szorította a valóság ábrázolásában a festészetet.

A teljesen ismeretlen vidékek képeit hozták el az otthonok világába. A Távol-Kelet az ismeretlen tájak, valamint az antikvitás iránti lelkesedés vagy romantikus vonzalom megsokszorozta az ott készült felvételek keresletét.

Németország

Kezdetben főként a tájképek és az építészeti emlékek voltak igazán érdekesek. Amíg számos kollégája az ügyfelek romantikus képzeletvilágát igyekezett kielégíteni zsánereivel úgy, hogy a stúdióban jeleneteket rendeztek meg, Thomson inkább a készen talált valóság mellett maradt.

Ettől kezdve egyre inkább elfordultak az úti képek romantikus felfogásától, bár Heinrich Kühn, Nicola Perscheid és mások révén még a XX.

Határozott fordulatot hozott August Sander, a korai linzi és az — között a Rajna-vidéken készült fényképei tanúsítják a határozott távolodást a romantikától a tárgyszerű dokumentálás javára.

Ebben az összefüggésben válnak igazán érdekessé az akkor még ismeretlen Szardíniára tett, es utazása során készült fotográfiák. Sander ebben az évben volt alkotói tevékenysége csúcsán. Hajóval körbejárták az északi és a nyugati partvidéket, mielőtt kikötöttek volna Cagliari-ban, hogy onnan vonattal és postaautóval utazzanak tovább.

Eléggé megerőltető lehetett, ha végiggondoljuk, hogy Sander a nagy formátumú kameráját és objektívjeit cipelte magával a csomagjában. Harminc nap alatt csaknem az egész szigetet végiglátogatták, és az utazást, amelynek anyaga nemrég a cagliari-i és kölni kiállításokat kísérő katalógusban is megjelent, részletesen dokumentálják Sander fotói és magyarázó szövegei.

Sváb-Törökország

Sander április én indult vissza Németországba, de nem önként, hanem csak azt követően, hogy vitába keveredett a fasiszta fekete ingesekkel. A két utazóval együtt a modernitás is elérte a szigetet, amit többek között egy egyetlen hozott westerwald is bizonyít.

Sander mégsem a régi és az új találkozására koncentrált, hanem a hagyományos, az ősi világra és műkincseire. A második világháborúban Cagliari súlyosan megrongálódott, így a régi városháza is.

AUGUST SANDER SZARDÍNIÁN

Sander annak idején lefényképezte Filippo Figari falfestményeit, amivel az utókor számára az egyetlen képi dokumentációval szolgált. Mathar naplófeljegyzései szerint meg is látogatták a festőt, aki öccsével együtt elkísérte őket a helyi lakosokhoz, hogy Sander elkészíthesse a vidéki életet, a parasztokat, szövőnőket, plébánosokat és népviseleteket ábrázoló felvételeit. Sander, akinek a témaválasztása ugyan inkább a XIX. Az embereket nem beállított statisztaként ábrázolta, de az esztétikus megformálás dacára sem törekedett a romantikus hatásokra és kompozíciókra.

A haladás és a modern polgári élet ismérveit ugyan elhagyta, városi ruhát viselő férfiak és nők alig láthatóak, nincsen vasút, elektromos berendezések, vannak viszont ökrös szekerek és régimódi taligák. A fényképben a múltat és a jelent egyesítette.

Ernst Lindemann

Porto Torresben mosónőket fényképezett a folyóparton, a háttérben a régi római híddal, amely összekapcsolódott az elektromos vezetékekkel.

A képeken jól látszik a tapasztalt építészeti és tájképfotográfus keze nyoma.

A sokat látott tárgyilagos fényképészt megérintette a csaknem érintetlen sziget varázsa, és ez az, amiről a képei mesélnek. Fotóművészet c Minden jog fenntartva!