Berlin tudom másképp

Kovács Edit: Magyar írók Berlin-élménye – Idegenség- és ismerősség-tapasztalatok

Szeretném elnyerni vagy újból meglelni az Első Pillantást a városra, amelyben élek Olyasmit kellene megvalósítania, ami — első pillantásra berlin tudom másképp lehetetlennek tűnik: a város minden részletét jól ismerő író oly módon szeretné szemlélni Berlint, amely csak a rácsodálkozó idegen kiváltsága lehet: elfogulatlanul, felkészületlenül, rutinoktól mentesen. Talán éppen ezt az idegen, de a Hesselénél nem kevésbé élénk és érzékeny pillantást ígéri egy olyan kiállítás, mint a Magyar írók Berlin-élménye.

A magyar ajkú kiállításlátogató esetében alapvetően fordított a helyzet: idegen környezetben látja viszont irodalmának ismert hőseit. Vajon tudja-e, hogy Lengyel Menyhért mely berlini élményéből született meg a később világhírűvé vált Tájfun ötlete, hogy Déry Tibor német magazinoknak küldözgetett amatőr fényképekkel próbálta fenntartani magát as berlini tartózkodása alatt, hogy Ady Endre egyszer sem engedett Hatvany Lajos berlini invitálásának vagy hogy Rejtő Jenő huszonegy éves, reményteljes költőjelöltként hogyan nyomorgott a berlini télben?

S ami talán fontosabb, mint az irodalomtörténeti adalékok: nyílt-e már lehetősége arra, hogy idegen közegben szemlélje irodalmunkat, s hogy íróink idegenségtapasztalatán keresztül vessen Első Pillantást a sajátra, az ismerősre, a meghittre?

Pokolgépes fenyegetés miatt kellett kényszerleszállást végrehajtania egy Ryanair-gépnek

Ez a szép szimmetria persze nem tartható fenn: a kétféle idegenség pontosan így nem is létezik, s nem berlin tudom másképp komplementer viszonyba egymással anélkül, hogy az árnyalatok és a finom módosulások veszendőbe ne mennének.

Az idegenség képzete máris változik, ha emlékezetünkbe idézzük, hogy az Osztrák—Magyar Berlin tudom másképp polgáraiként, erős németes műveltsége vagy családi kapcsolatai révén meglehetősen sok magyar író beszélte egészen kitűnően a német nyelvet, s többen egyetemi tanulmányokat is folytattak Németországban.

berlin tudom másképp fél csésze egyetlen tett ez bonyolult

Hogy csak egynéhány példát említsünk: Hatvany első, a klasszika-filológia módszereit támadó könyve — Die Wissenschaft des nicht Wissenswerten —, a híres Woepke és Wilamowitz-Moellendorff professzorok előadásai nyomán készített jegyzetekből, német nyelven íródott, magyarul csak ban jelent meg[2] és meglehetősen nagy visszhangot váltott ki Németországban. Márai Sándor kassai szász családból való, Lipcsében járt egyetemre és már akkor Kafkát fordított magyarra benamikor az írót még német nyelvterületen is alig ismerték.

Az Újság, Az Est, a Budapesti Napló külön berlini tudósítókat alkalmazott, ám a legfontosabb közvetítő természetesen az ban indult Nyugat.

berlin tudom másképp amy krouse rosenthal társkereső profilt

A folyóiratból értesülni lehetett a berlini irodalmi élet eseményeiről, rendszeresen közölt német prózatükröt a frissen megjelent művek recenzióival, szinte hónapról hónapra követhető volt, melyik berlini színház kinek a darabját játssza, kik a legígéretesebb színésztehetségek, Hauptmann vagy Wedekind mely darabja aratott sikert vagy bukott meg, milyen irányban haladnak Reinhardt kísérletezései.

Természetesen megkülönböztetett érdeklődés övezte a magyar kultúra berlini jelenlétét és recepcióját. Általában véve megállapítható, hogy a Berlin felé irányuló, a huszadik század elejétől berlin tudom másképp erősődő nemzetközi figyelem a magyarországi kulturális élet intézményeit is jellemzi, s hogy a városról alkotott képek és képzetek kezdettől fogva személyes élmények és berlin tudom másképp értelmezések nehezen szétválogatható mozaikdarabkáiból álltak össze.

Ennek a képnek egyik lényeges — ha nem a leglényegesebb — összetevője volt a német kultúra és a német kultúraközvetítés csaknem feltétlen elismerése, amelynek a magyar írók szemében is egyre inkább Berlin vált letéteményesévé berlin tudom másképp fő színterévé.

・・M叩sok szem辿vel・・

A világháború első évében Bálint Aladár csodálkozik rá, mekkora felületet foglalnak el az újságokban a hangversenyhirdetések — közvetlenül az elesettek gyászjelentései mellett.

Ez Berlin. És ami legfőbb: ők tisztelik legjobban a kultúrát. Ebbe az egyre növekvő, modernizálódó, kulturális tekintetben is egyre sokszínűbb Berlinbe vágytak a huszadik század első felének magyar írói, mint ahogy ide vágytak berlin tudom másképp talán lehetőségeiknek, kapcsolódási pontjaiknak és ottani tartózkodásuk hozadékának konkrétabb képzetével — a festők, színészek, filmes szakemberek is. Majdnem mindenki legalább egyszer látni akarta a várost, s nem kevesen a legnagyobb várakozásokkal néztek berlini útjuk elébe.

Magyar írók indulástörténeteiről külön írás is szólhatna. Eleinte azt hittem, hogy csak tréfálnak, de aztán beleharaptam — hát bizonyisten. Nem csupán az —19 után emigrált írók - tehát a többé-kevésbé kényszerűségből Berlinben tartózkodók — hangja keserűbb, s nem is egyszerűen keserűbb, hanem élesebb, ziláltabb, idegesebb — modernebb.

berlin tudom másképp ismerje meg a férfi 40

A város vonzereje talán még nagyobb, mint valaha. Valami élt és dübörgött körülöttem, ami munkára ösztönzött. Erőket éreztem, vonzásokat, nagy tömegeket, lehetőségeket. Rejtő visszatekintése úgy hat, mintha az expresszionizmussal, az avantgárd irányzatok irodalmával, valamint az ún.

Kovács Edit: Magyar írók Berlin-élménye – Idegenség- és ismerősség-tapasztalatok

Az én sugaraim új utat fognak berlin tudom másképp világítani ebben a nagy estében és Berlin! Megyek meghódítani a nagy, fényes várost, berlin tudom másképp csupa hatalmas ház, fényes utca, munka, produktivitás, alkotás, teremtés láza dübörög.

Már utaltunk arra, hogy a vilmosi Berlin minden társadalmi ellentmondásával együtt is a prosperitás érzetét keltette, ehhez képest az első világháború vesztesének fővárosában egymást követték a bizonytalanságot és félelmet keltő események: a forradalom, a Spartacus-felkelés, Karl Liebknecht és Rosa Luxemburg meggyilkolása, a Kapp-puccs, a rákövetkező általános sztrájk, Rathenau meggyilkolása, s eközben a hiperinfláció a jólét maradványait is felszámolni látszott.

A század első másfél évtizedében elsősorban a magyar színpadi szerzők hódították meg Berlint. Bródy Sándor, Molnár Ferenc, Lengyel Menyhért darabjait Max Reinhardt színházai a Deutsches Theater és a Kammerspiele játszották, s a szerzők személyes jó barátságban is voltak a legendás rendezővel.

Különösképp Molnár, aki gyakran marseille barátságos hely útitárs szerepét töltötte be együtt látták pl.

Molnárnak tól rendszeresen vannak bemutatói Berlinben, s A gőzoszlop című kisregénye elején Az berlin tudom másképp ös, viharos sikerű előadásához kapcsolódó látogatását is megidézi. Berlin itt úgy jelenik meg, mint a Budapesthez, a Margitszigethez kötődő emlékezés folyamatának kiváltója. Lengyel Menyhért berlini élményeiről a már említett Életemkönyve című önéletírásából értesülünk.

Berlin tudom másképp később filmes íróként világhírűvé vált Lengyel, aki előbb Londonban, Korda oldalán, majd Hollywoodban működött írásai alapján készültek pl.

A darab alapötletét — Lengyel beszámolója szerint — egy titokzatos japán csoport adta, amely ki-be járkált a társkereső megtalálni a szerelmet házba. Képzelőerejére hagyatkozva megírta a Berlinben élő japánok körében zajló szerelmi drámát, társkereső szaúdi nő csak a berlini bemutató után derült ki számára, hogy éppen a japán nagykövetséggel szemben lakott.

Hatvany levelezéséből rendkívül sok információt nyerhetünk ennek a társaságnak a hétköznapjairól, kapcsolatairól, sikereiről, s azt mondhatjuk, hogy a többek között Thomas Mann-nal, Martin Buberral, Paul Cassirerrel, Gerhard Hauptmann-nal, Max Reinhardttal baráti viszonyt ápoló, berlin tudom másképp kortárs magyar irodalom németországi megismertetését minden berlin tudom másképp eszközzel szolgáló Hatvany köre a berlini szellemi élet kellős közepén mozgott, idegensége berlin tudom másképp mindenképpen csak viszonylagosan értendő.

Legtöbbjük pl. A kortársak közül ő fogalmazza meg a legfrappánsabban, hogy ez a város már nem csupán az idegenség-tapasztalat terepe, hanem egyben legújabb vonatkoztatási pontja is a nagy hagyományra visszatekintő Nyugat-mítosznak, amely — tehetjük hozzá — a maga utópisztikus voltában a motiváció és a kudarcérzet állandó forrása.

A magyar írók feljegyzéseiben, vallomásaiban mindvégig visszatérő motívum a város méreteiből fakadó szorongás, az eltévedéstől való félelem. A legvénebb berlini sem talál haza, ha egyszer egy idegen utcába téved és ha valakit úgy álmában lefektetnek a padra a berlini utcán, haláláig nem jön rá, hogy milyen dubai társkereső oldalak került.

Áttekinthetetlen nagysága elcsüggeszt, irtózatos nyüzsgése elsodor; ha beleveted magad, elnyel s még holttestedet sem veti ki.

Erre egyfelől olyan szignifikáns helyszínek, utcák, városrészek kerülnek fel mint pl. Míg a világháború előtt a Luitpold kávéház volt a magyarok törzshelye, a húszas években a Nürnbergert emlegetik. Márai említést tesz még egy bizonyos magyar vendéglőről az Augsburger Strasse környékén, ahol egy Moszkvából érkezett magyar népbiztos szégyenlősen rejtegeti könnyeit a pörkölt és a kovászos uborka láttán. Már Lengyel Menyhért is maró gúnnyal írt a magyarságukat közszemlére tevő berlini színházlátogatókról, s aztán például Márai a magukat berlin tudom másképp zenére, népviseletben ringató honfitársakról.

De még ő is — aki igyekszik távol tartani magát a magyar kolóniától — arra döbben rá, hogy európai identitásának van egy magyar szelete, s hogy ennek megértését éppen Berlin befogadó jellege teszi számára feladattá. Az önmeghatározás kényszere valamiféle lelki finomság és a németekéhez képest differenciáltabb lelki alkat diagnosztizálásához vezet.

Mindenféléjük volt, adósságaik, töltőtollak, módszerük, tudtak szaporodni, és tudtak védekezni a szaporodás ellen, de lelkük nem volt. Sehol nem lehetett olyan tökéletesen, olyan szinte kéjes világosságban megbeszélni valamit, mint Berlinben. Sehol nem lehetett olyan kevéssé beszélgetni. A mosoly után a következő árnyalatot, a léleknek azt az alig kifejezett, ultraviolett-jókedvét, kételyét és játékosságát sebészi precizitással bontotta fel elemeire ez a nyelv, s utalta át a meztelen logika napfényébe, mely nem tűrt ellenőrizhetetlen árnyalatokat.

A lelkekben és az arcokban sem.

Olvassa el is