Nürnberger úgy néz ki neki újság, Nürnbergi per – Wikipédia

Vasárnapi Ujság — 2.

Nürnbergi per – Wikipédia

Elbeszélések; genreképek - Cziczázás képpel. Kiséri Csapatosan jönnek a lányok, vállaikon könnyedén hozzák a gyiijtővellákat, és a kaszásokhoz érve, friss csengő hangon «sze­renesés jó reggelt» kivannak.

Ugyan álmodtatok-e az éjjel valami szépet? Mire a vakitó nap hegyesen süt le a tiszta kék égről; mire a szárnyait rezegtető s fölfelé emelkedő pacsirta csattogatni kezdi kedves éne­két, s a már hullámzó gabonavetésben pitypa­lattyoz a párját csalogató fürj: akkorra a vidám lányok is fürgén sürögnek-forognak csí­pejükhöz csíptetett szoknyában csapos flört édes illatot árasztó száraz rendek között; a madáréneket is csak akkor hallják, mikor egy-egy nótát végig daloltak.

Egy ilyen rövid szünet alatt éles sikoltás hallik.

Ujság, április ( évfolyam, szám) | Arcanum Digitális Tudománytár

A petrenczehordó két legény arra tekint. Sárika sikoltott, mert puha talpába tüske szuró­dott; nem mélyen, csak épen a bőr alá. Rövidre csíptetett bokorugrós szoknyája alatt fölemeli tüskeszurt lábát, kivillan fehér bokája, s hogy az odanéző legények ne lássák, hirtelen lekupo­rodik eldobott vellája mellé.

Pedig tudja a ha­mis, hogyha előbb leült volna, még azt a piczi­két se látták volna meg. Ki­vette ő már a körmével azt a kis igricze tüskét.

János a rudszurás közben lehajolva is odapislant; de Sárika fel­pattan ültéből, friss nótára gyújt, és folyik a munka vidám tréfa, csengő nevetés és dal között. Négy-öt vontatóra való petrenczét össze­hordtak már a legények, nürnberger úgy néz ki neki újság hogy még az esteli harmat se esse meg az uj szénát, a leányok vontatóba kezdik rakni.

A félig rakott vonta­tóra valakinek fel kell menni, hogy betetézze. Sárika jobb kezével vellája középső ágára tá­maszkodva egy ugrással a vontató közepébe libben, s mig a többi erővel el akarja temetni a gyorsan felhányt selyemszénával, ő ügyes mun­kabíró kézzel tetézi a vontatót.

Közben még dalolni is ráér: Az én rózsám boglyát tetéz, A ki hányja annak nehéz. Kalapjára hull a polyva, Édes a galambom csókja. Utána mondja a többi is, s a petrencze­hordásban görnyedő Jancsi szeme odavész arra a fürge, kipirult barna lányra.

• То же самое можно было сказать и о щупальцах, и о маленьких суставчатых конечностях.
• Vasárnapi Ujság – | Arcanum Digitális Tudománytár
• Ingyenes társkereső dole

Tréfa és izzadás között folyik a serény munka, mig csak szombat este fel nem jön az esthajnalcsillag. Akkor minden munkás betaka­rodik a tágas tanyaudvarra.

Totalcar - Magazin - Luxusmárka fődizájnerét igazolta a Dacia

A béres befog hat czimeres ökröt a szekér elébe; a kaszások felkö­tik kaszájaikat — élőkkel kívülről lefelé —- a szekéroldalhoz, és a gyüjtőlányokkal vegyest ma­gok is föltelepednek. De nem sokáig hallik a csengettyű zengő hangja, mert a lassan döczögve haladó szekéren megered a vidám nóta. Messzire elhallik az esthajnalon az a ki­mondhatatlanul kedves leány-hang, az az nürnberger úgy néz ki neki újság szívből fakadó, magyaros rithmusu zöngés, melyet valódi eredetében csak olykor-olykor bir a művészet némely felkentje igazán szívhez szólón tolmácsolni.

Ha tízszer távolabb volna is a tanya a vá­rostól, még akkor se fogyna el a nóta, de bár­mily lassan lépkednek is a kékesfehér szőrű ökrök, egyszer mégis csak befordulnak a «nagy-utczába.

Előzmények[ szerkesztés ] A háborús bűnösök felelősségre vonásának elhatározása[ szerkesztés ] A szövetséges nagyhatalmak még a háború alatt elhatározták az NSDAP és egyéb, a háborúban részt vevő szervezetek és személyek megbüntetését, de mivel nem léteztek történelmi minták olyan nemzetközi bírósági eljárásra, amelyet agresszorokkal, háborús bűnösökkel és az emberiség elleni bűnözőkkel szemben folytattak volna le, konkrét egyezség csak később született.

Messziről megismeri a csengettyű hangját, és biztatva szól a katlanttíztől kipirult szol­gálóknak. Mindjárt itt terem az uram is. Mire a haza­ért munkások leszedelőzködnek az udvarra be­fordult szekérről, akkorra már ki van tálalva a szombat esti szokott vacsora: vagy túrós csusza, vagy pirosra sütött, foszlós túrós béles. A szol­gálók előre felseperték atornácz alját, társkereső be a tiszta sima földre rakják le a tetézett tálakat ; köréjök telepszik a fáradt, de jókedvű dolgos nép, külön a férfiak, külön a leányok.

A férfiak szűreiket összehajtva teszik a földre, s hátuk mögé rakják kalapjaikat; a lányok is helyreigazítják fejken­dőjeiket, mert tisztességgel szokott a magyar nép az istenáldásnak nevezett ennivalóhoz látni.

Az egész heti munka által fűszerezett étvágygyal jóízűen megvacsorálnak.

Nürnbergi per

Evés után sorba jár a zöldmázas csücsös korsó. Nagyot húznak belőle, és kézről kézre adják.

János iszik utoljára belőle, és Sárikának nyújtja oda; az meg ivá3 előtt köténye sarká­val megtörüli a korsó csiicsit, és csak azután, de akkor is csak foghegyen iszik belőle, mintha nem akarná, hogy az ő ajaka a Jánosénak még csak a nyomával is találkozzék.

Azért is megcsó­kolom a szádat holnap délután! Már a vacsorálás alatt kirakosgatta gazd­uram mindenkinek nürnberger úgy néz ki neki újság a maga nap­szám-járandóságát a tornácz előtti czölöpre állí­tott malomkő-asztalra. A jóllakott munkások egyenként markukba olvasva átvették tőle, s mikor vége a «fizetségnek», gazduram feléjök fordulva, szives hangon mondja: «Hát kedves szolgáim, ide tartsatok ám a jövő hétre is!

Köszönjük is a kegyelmed jóakaratját. Nyugo­dalmas jó éjszakát kívánunk kegyelmeteknek! Az utoljára köszönő öregbéres beteszi utánuk a csikorgó kapuszár­nyat, s visszaballag csöndesen kérődző ökreihez. A távozó munkások szétoszolnak az utczán: ki merre lakik, arra ballag hazafelé. Akad há­rom-négy szomszédleány, ezek körülölelik egy­más derekát, és széltfogva tárgyaló nő uzes danolják a nagy-utczát. Frissen csengő hangjok messze hallik a csöndes holdvilágos estén, mig lassan­ként halkulva elenyészik.

Gazduram udvara elcsöndesedik. Vacsora végeztével jól eső nyugalomra térnek, s a nagy csöndességben csak néha-néha szólal meg a csás­tinó csengettyűje, mikor fektében hátracsap szarvával a hátán donogó szúnyogok felé.

A bé­res benéz még a konyhán mosogató szolgálók­hoz, rágyújtani a katlanban hamvadó parázszsal, melyet ráütöget jobb hüvelyke körmével a nyir­kos dohányra, s kimenőben nyugodalmas jó éj­szakát kíván.

Odakinn nyakába csavarintja szű­rét, s belefekszik hmyatt a szekérderékba, és nézi kalapja alól a szép csillagos eget, mig el­alszik a pipája, s az ő szemét is csöndesen be­fogja az álom.

Bár mint utólag megtudtuk a Südstadt nem kifejezetten a legkedveltebb városrészek közé tartozik, de ahol mi lakunk a környéken alig van ricsaj az emberek normálisak. Söt, épitészetileg nekem talán ez a városrész tetszik a legjobban, bár még nem mindent láttam Nü.

Ilyen mélán, csöndesen végződik a szorgos munkában eltelt hét, — s felderül rá a vasárnap reggel. Templomi harangszó előtt neki tisztelke­dik mindenki. Nürnberger úgy néz ki neki újság legények uj kalapban, iobogós ujju ingben ; a leányok széles pántlikába font, leeresztett hajjal, hajadon fővel.

Ropog rajtok a simára vasalt szoknya; kezökben viszik a kivar­rott fehér zsebkendőbe takart imádságos köny­vet s fölötte néhány virágszálat. Az öregek már a harangozás alatt beültek megszokott helyeikre, és buzgóu énekelik a hálaadó dicséretet. Nagy­tiszteletü uram a magas kathedrában könyö­rögni kezd, majd elolvassa a szent igét, és jóra intő prédikácziót tart.

Olyan ünnepélyes csön­desség van a zsúfolásig megtelt templomban, hogy még a valahogy betévedett sárga darázs koppanása is meghallik, a mint nekirepül a napsütötte ablaknak, s egyik üvegtábláról a má­sikra szállong zümmögő dongással; de azért az áhítatba merült hivők közül még szemét se fordítja el egy sem a kathedráról. Istentisztelet végeztével magokba mélyedve, csöndes elmélke­déssel ballagnak hazafelé.

Még a fiatal leányok is csak lopva sugdosnak egymásnak a délutáni mulatság felől, és csak ha már elválnak, akkor kérdik egymástól: «Ott leszel-e hékám?

A ház végéhez ültetett páros pálmajegenye még a tanyákra is kilátszik messzire, mintha felkiáltó jelkent figyelmeztetni akarná a dologtevő napon kinn fáradó munkáso­kat : «Vasárnap délutánra hivunk benneteket! Az éltesek jóizü beszélgetésre, a fiatalok egy kis lapdá­zásra, cziczázásra, mert az egész heti fárasztó dolog után jól esik egy kis ártatlan mulatság.

Hiszen azt még a nagytiszteletü ur se kárhoz­tatja.

Ujság, A Bocskai olyan gyengén játszott, hogy az Újpestnek nem is kellett még csak jó for­mát sem mutatnia, hogy ás arányban könnyen győzzön. A régi Bocskai csatársor szemkápráztató összjátéka bizony már a múlté. Játszott ezúttal Teleki is a Bocskai­ban, de a debreceniek hihetetlen rossz for­mát árultak el. Az Újpest, mintha csak érezte volna, hogy nincs szüksége a legnagyobb erő­kifejtésre, igyekezett ugyan, de az ás eredmény ellenére sem játszott kielégítően.

Itt pedig a város szélén jó hely van, mert a messzire dobott lapda gurulhat a gyepes libalegelőn, és cziczázás közben is lehet egér­útra válhat szerelem ismerős. Délutáni négy óra tájban összebandáznak a válhat szerelem ismerős, leányok.

Nem min­dig véletlenül esik a megmosolyogni való.

Ki tudná azt megmondani, nem-e még a mult heti gyűjtéskor esett meg az összebeszélés, — hogy ezt vagy azt a legényt kifigurázzák? Mert a magyar nép munkáját, mulat­ságát, mindig az ő sajátságos délczegségével pá­rosult, igazi humor hatja át. Cziczázáskor egymásután sorba állnak nürnberger úgy néz ki neki újság legények leánypárjokkal.

A felállott sor előtt ólálkodik a «cziczának» előre kisorsolt legény vagy leány. Ha legény a czicza: leányt kell fogni, ha leány: akkor legényt. Ha fogni nem tud, már akkor «macskának» marad, — ha fo­gott, akkor az lesz czicza, a kinek a párját el­fogta.

The Dangers of Cigarette Smoking

Azt hiszi talán, hogy a sikojtással elhá­rítja magáról a kelepczébe kerülni akarás lát­szatát. No bizony! Átlát ezen a szitán min­denki, kivált — nénémasszonyék! Tudják ők elmúlt ifjúságukból, nürnberger úgy néz ki neki újság szoktak a játszó lányok legélesebben visítani.

Tudják, hogy az az erő nélkül vergődő menekülni akarás csak arra való, hogy erősebben öleljék körül azt a karcsú derekat! Nojszen nagy baj! Hej, tudják ők, hogy mentől inkább összegyűrődik a menekülni akaró egérke ing­válla, annál hamisabb a zuzzája! Mentől job­ban kipirul az arcza, vagy épen, ha még a pántlikába font haja is kibomlik, no már akkor egymásnak intve csóválják fejőket.

Hej, édes nénémasszonyék!