Afrikai nő találkozása európában. JELENTÉS a nők helyzetéről Észak-Afrikában

afrikai nő találkozása európában

Történelmi háttér[ szerkesztés ] David Livingstoneaz afrikai kontinens belső részének egyik első felfedezője A modern kori afrikai gyarmatosítás története a portugálokkal kezdődött, akik a nagy földrajzi felfedezések korábana Azonban a kontinens belső részének feltérképezése csak a Stanley Afrika középső és déli részének felkutatását tűzték ki célul.

Európai migrációs válság

Fáradságos expedíciók során, az es és as években Richard BurtonJohn Speke és James Grant feltérképezték az afrikai Nagy-tavakat és megtalálták a Nílus forrását. Ezek a gyarmatok is leginkább a partvidékhez közel, illetve a fent említett folyók mentén helyezkedtek el: Nagy-Britannia birtokában volt Freetown a mai Sierra Leone területénerődök Gambia partjai mentén, az Aranypart Golden Coast mint protektorátus, illetve a dél-afrikai gyarmatok: FokföldNatal és Transvaal. Dél-Afrikában ekkor már megalapították a holland gyarmatosítók leszármazottai a független búr államot, az Oranje Szabadállamot.

afrikai nő találkozása európában

Franciaországnak kisebb gyarmatai voltak Dakarban és Szenegálbanés a Szenegál folyó mentén behatoltak a kontinens belsejébe, jelen voltak ElefántcsontpartonBeninben akkor Dahomey és körül megkezdték Algéria gyarmatosítását. Portugália legjelentősebb gyarmatai ekkor Angola től, illetve ban foglalták vissza Luanda kikötőjét a hollandoktól és Mozambik tól, az első kereskedelmi állomást ben alapították voltak.

Spanyolország két észak-afrikai enklávé, Ceuta és Melilla felett uralkodott. A hajsza okai[ szerkesztés ] Ipari fejlődés[ szerkesztés ] A A terjeszkedést segítették a különféle trópusi megbetegedések pl. A fejlődés másik vonzatát az európai hadviselés modernizálása jelentette: az osztrák—porosz és francia—porosz háborúk után minden európai nagyhatalom rohamosan afrikai nő találkozása európában kezdte fegyveres erőit, porosz minta alapján.

A hátultöltős puskák és a géppuskák elterjedése jelentette az európai gyarmatosítók katonai fölényének egy részét, a statisztikák flört részét azonban a szervezés és a kiképzés adta.

A nők jogai és helyzete — egyes migráns közösségek nyugatitól eltérő civilizációs háttere tükrében

A európai tiszt irányítása alatt álló fős, jórészt afrikai katonákból álló csapatok rendszeresen legyőzték a velük szemben álló, nemritkán fős afrikai csapatokat. Az egyetlen kivételt a brit hadsereg veresége jelentette, amit a zuluktól szenvedett el Isandlwanánálben. Azonban a kontinens belsejében a rabszolga-kereskedők továbbra is háborítatlanul folytatták tevékenységüket: az észak-afrikai és a keleti partokról kiinduló, jórészt arab karavánok a kontinens belsejében fogdosták össze a rabszolgákat.

A brit abolicionisták azt követelték a kormánytól, hogy vessen véget ennek, amit a kormány kétféleképpen látott megvalósíthatónak: kereskedelmi alternatívát afrikai nő találkozása európában a rabszolga-kereskedelemben érdekelt helyi vezetőknek elterjeszti közöttük a keresztény civilizációt.

Mindkettőhöz azonban szükséges volt a brit kereskedők és misszionáriusok, illetve a biztonságukat garantáló brit fegyveres erők jelenléte Afrikában.

afrikai nő találkozása európában

Kapitalizmus és imperializmus[ szerkesztés ] Afrika gyarmati felosztása, es állapot A rabszolga-kereskedelem megszűnése után az európai nagyhatalmak egyre inkább ígéretes nyersanyaglelőhelynek és felvevőpiacnak kezdték tekinteni Afrikát. Az — afrikai nő találkozása európában hosszú gazdasági válsága protekcionizmus előretörése, a növekvő kereskedelmi deficit idején Nagy-Britannia, Németország és Franciaország csábító, nyitott piacot láttak Afrikában, amely olcsó nyersanyagért cserébe felvenné a gyarmatosító hatalmak iparának termékeit.

A kapitalizmus másik jellemzője, a szabadon felhasználható és befektethető tőke számára is jó célpont volt Afrika. A Brit Birodalom egyre növekvő befektetéseket eszközölt tengerentúli gyarmatain, ahol az olcsó munkaerő, a bőséges nyersanyagellátás és a piaci verseny hiánya jóval nagyobb megtérüléssel kecsegtetett, mint Európában. Az ipari fejlődés eredményeként Európában jelentősen megnőtt a kereslet olyan nyersanyagok iránt, amelyek Afrikában bőségesen és olcsón előállíthatóak voltak: réz, kaucsuk, pamut, pálmaolaj, kakaó, tea, ón stb.

Az angolok által a napóleoni háborúk során elfoglalt "Fokföld" Cape Colony gyarmat területén ben gyémántot, ban pedig aranyat találtak. A felfedezésekre építve szervezte meg Cecil Rhodes a Brit Dél-afrikai Társaságot ben, amely re közigazgatási jogokat kapott az angol kormánytól.

Afrikai szeretők

A fentiek ellenére a afrikai nő találkozása európában Afrikában nem a nagyvállalatok, hanem az államok kezdeményezték, vezették és felügyelték. Stratégiai rivalizálás[ szerkesztés ] Bár az imperializmus kezdeti szakaszában a legnagyobb figyelmet és a legtöbb befektetést a gyémántban és aranyban gazdag Dél-Afrika, illetve stratégiai helyzete miatt kiemelten fontos Egyiptom kapta, a kettő között fekvő területek fontossága a tengerentúli kereskedelem biztosítása miatt egyre nőtt.

  • Ez egy nagyon gagyi film
  • Az Európai Unió C 36/
  • JELENTÉS a nők helyzetéről Észak-Afrikában
  • Meeting nő ile de france

Nagy-Britannia kormánya, amely hatalmas piacokat szerzett meg magának Kínában, Indiában, a Maláj-félszigetenAusztráliában és Új-Zélandonjelentős politikai nyomás alatt állt, hogy biztosítsa az anyaországot a felvevőpiacokkal összekötő tengeri útvonalakat. Ez volt az egyik oka a Szuezi-csatorna iránti egyre nagyobb brit érdeklődésnek. A gyarmatosítási verseny másik fontos összetevője az európai hatalmak közötti rivalizálás volt.

Az ban egyesült és ben Afrikai nő találkozása európában legyőző Németország elhanyagolható gyarmatokkal rendelkezett a versenyfutás előtt. Azonban a gyorsan iparosodó, egyesített Németország, Otto von Bismarck kancellár vezetése alatt egyre inkább az emelkedő nemzet státuszát akarta biztosítani a tengerentúli gyarmatok birtoklásával. Az európai nacionalizmus korában, a nemzetállamok rivalizálása során nem elhanyagolható tényezőt jelentett a politikai nyomás, amely az egyes kormányokra nehezedett, a gyarmatok megszerzése, a gyarmatbirodalom kiépítése tekintetében.

  • Összesen Az Európai Unióban beadott menedékkérelmek száma -ben érte el a csúcsot ezer fővel.
  • Afrikai szeretők
  • Európai migrációs válság – Wikipédia
  • Szabad meet angers

A gyarmatbirodalom egyfajta státuszszimbólumnak számított, nagysága egyenes arányban állt az adott nemzet nagyságával. A gyarmatosítás másik hajtóerejét jelentették a "fehér ember felsőbbségéről" kialakult nézetek, miszerint a gyarmatosításon keresztül kell elvinni a keresztény civilizációt az afrikai "vadembereknek". A nagyhatalmi rivalizálás korabeli formája a flottaépítés: Németország Alfred von Tirpitz vezetésével kezdte meg hadiflottájának nagyarányú fejlesztését, ami akkoriban gőzhajtású hadihajókat jelentett.

Ezeknek a hajóknak azonban szükségük volt biztos támaszpontokra, ahol szenet és vizet tudtak vételezni, ezért megugrott a jó adottságokkal rendelkező afrikai kikötők fontossága. A kikötők és erődök védelmezték a fontos kereskedelmi útvonalakat is, [9] míg a helyi lakosságot be lehetett sorozni a gyarmattartó hatalom hadseregébe.

Német gyarmati politika[ szerkesztés ] Csak a német egyesítés után kezdődhetett érdemben a német gyarmatbirodalom kiépítése, amelyet a német nagyiparosok és polgárok aktívan támogattak esetenként követeltek. Az as évek elején alakult meg a Deutscher Kolonialverein "Német gyarmati társaság"amely től Kolonialzeitung néven saját újságot adott ki. Bismarck kancellár, hogy az európai nagyhatalmak közötti végzetes vetélkedésnek elejét vegye, ben összehívott egy konferenciát Berlinbe, amelynek során Afrika gyarmatosításának alapvető kérdéseit tisztázták.

Hajsza Afrikáért

A afrikai nő találkozása európában kezdete[ szerkesztés ] A Kongó-vidék feltérképezése[ szerkesztés ] Egy os karikatúra a brit Punch szatirikus magazinban: a gumifa indájaként ábrázolt II. Lipót belga király megfojtja a kongói bennszülöttet Az es évekre az európai nagyhatalmak, egymást követő expedíciók eredményeként, jórészt feltérképezték Afrika belsejét — a Kongó-medence kivételével.

Henry Morton Stanley — közötti expedíciója során azonban feltérképezte a Kongó folyását és vízgyűjtő területét és az utolsó nagy "fehér foltot" is eltüntette Afrika térképéről.

Útja során Stanley-ről utoljára ben kaptak hírt Európában, ezért érthetően nagy várakozás és izgalom előzte meg visszatérését és bejelentését, hogy feltérképezte az utolsó nagy afrikai folyót. Stanley beszámolója elérte Afrikai nő találkozása európában. Lipót afrikai nő találkozása európában királyt is, aki akkoriban kezdett érdeklődni egy gyarmatbirodalom kiépítése iránt, miközben Nagy-Britannia és Franciaország némileg hezitáltak, hogy további területeket vonjanak fennhatóságuk alá.

Lipót meghívta a kor híres felfedezőit és utazóit, hogy Brüsszelben részt vegyenek egy nemzetközi konferencián, amelyen megalapították a Nemzetközi Afrika-szövetséget Association internationale africaine. Lipót beszéde alapján a szövetség célja az volt, hogy "civilizációt vigyen bolygónk egyetlen részére, ahová eddig még nem ért el". Azonban egy, a londoni belga nagykövetnek írt levelében II. Lipót felfedte igazi szándékát: "nem akarom kihagyni ezt a remek alkalmat, hogy megszerezzek magunknak egy szeletet ebből a pompás afrikai tortából!

Lipót érdeklődése, amely csakis az Afrikából kinyerhető profitot tartotta szem előtt, tartható a "hajsza Afrikáért" kezdetének az angol kifejezést ben használták először.

Lipót intenzív és csak a kereskedelmi szempontokat szem előtt tartó érdeklődése felkeltette a többi európai nagyhatalom érdeklődését is a kontinens iránt.

A Kongó-medence megnyitása a nemzetközi kereskedelem előtt[ szerkesztés ] januárjában II. Lipót, ügynökei útján, meghívta Stanley-t, hogy legyen tagja a király által alapított és pénzelt szövetségnek, de Stanley ekkor még visszautasította az ajánlatot — nézetei szerint Nagy-Britanniának kellett volna hasznot húznia felfedezéseiből.

Az elkövetkező hat hónapban afrikai nő találkozása európában hiába keresett fel angol politikusokat, afrikai nő találkozása európában és jótékony szervezeteket — senki nem hallgatta meg. Ezért júniusában értesítette II. Lipótot, hogy Brüsszelbe utazik. Lipót megalakította a Nemzetközi Kongó-szövetséget Association internationale du Congoamelynek már határozottan gazdasági célkitűzései voltak: a Kongó-medence nyersanyagainak feltárása és kiaknázása.

Stanley feladata volt a Kongó torkolata Boma és első hajózható szakasza Kinshasa között vasúti összeköttetést teremteni, ami alapot adott a kereskedelmi és híttérő tevékenységek beindításának. Stanley-vel egyidőben Pierre Savorgnan de Brazza olasz származású francia tengerésztiszt a Kongó-medence nyugati részét mérte fel.

Brazza névleg a francia kormány szolgálatában állt, de az általa az es években a helyi főnökökkel, többek között Makoko királlyal megkötött szerződések, amelyek nagy területeket engedtek át Franciaországnak, olyan szabálytalanok és ködösek voltak, hogy a francia kormány akkor megtagadta azok hitelesítését.

Brazza pár hónappal megelőzte Stanley-t és kitűzte a francia zászlót a Kongó folyó északi részén.

afrikai nő találkozása európában

Stanley nem tehetett mást: a folyó déli részén szállt partra, ahol megalapította Léopoldville-t ma Kinshasa. Társkereső ohlala két felfedező közötti személyes rivalizálás eredményezte az afrikai kontinens első felosztását: a Kongó-folyótól északra Francia-Kongó, délre pedig Lipót személyes birodalma a későbbi Belga-Kongó gyarmat alakult meg.

Lipót ezután titokban kivásárolta a Kongó-szövetség befektetőit és személyes imperializmusának eszközévé tette. Igazából a francia közvélemény nyomása volt a döntő ebben az esetben: a francia népet sikeresen győzte meg a gyarmati terjeszkedés fontosságáról a de Brazza, a kormány néhány tagja és a további gyarmatosításban erősen érdekelt csoportok által indított médiahadjárat.

Lipót rémuralma Kongóban[ szerkesztés ] A magángyarmat eredményes kiépítése után II. Lipót terroruralmat vezetett be Kongóban, amely a terület teljes kiszipolyozására irányult. A király a népirtástól sem afrikai nő találkozása európában vissza, magánhadseregének katonái levágott kezekkel igazolták elöljáróik előtt, hogy nem pazarolták el a kapott lőszert.

afrikai nő találkozása európában

Akik el tudtak menekülni, azokra az őserdőben gyakran éhhalál várt. A népirtás következtében becslések szerint olyan 10 millió ember halt meg, "Kongó Szabad Állam" lakosságának a száma a felére csökkent.

A csatorna építése során a afrikai nő találkozása európában becslések szerint 30[14] míg egyesek szerint akár munkás is meghalhatott alultápláltság, kimerültség és a betegségek miatt.

Ezeket a britek vásárolták fel, akik Benjamin Disraeli miniszterelnök vezetésével lényegében a csatorna ellenőrzésének megszerzésére törekedtek. Amikor Iszmail pasa megtagadta Egyiptom külföldi adósságainak törlesztését ben, Nagy-Britannia és Franciaország közösen pénzügyi ellenőrzésük alá vonták az országok, lemondatták Iszmáíl Pasát és helyébe fiát, Taufík pasát ültették.

A brit hadsereg bevonult Egyiptomba, és lényegében közvetlen ellenőrzése alá vonta az országot és a csatorna vidékét, bár a Mahdi-felkelést csak ra sikerült leverni. Afrika felosztása[ szerkesztés ] A gyarmatosítás fokozódó üteme[ szerkesztés ] márciusában küldött Bismarck kancellár egy titkos üzenetet Gustav Nachtigal német felfedezőnek, amelyben megbízta, hogy Afrika nyugati részén annexáljon, II. Vilmos császár nevében, három területet: a későbbi TogótKamerunt és az Angra Pequena néven ismert kereskedőtelepet, amelyből később Német Délnyugat-Afrika lett.

Személyes és a német közvélemény érdeklődését Stanley és Brazza felfedezései kelthették fel, a félelemmel együtt, hogy Németország esetleg kimarad a nagy hasznot hajtó gyarmatosításból.

Bismarck érdeklődését az is fokozhatta, hogy a gyarmatokért folyó versenyben kijátszhatta egymás ellen riválisait, Nagy-Britanniát és Franciaországot. Nagy-Britannia kezdetben csak enyhe érdeklődéssel figyelte Németország terjeszkedését, William Gladstone miniszterelnök lekicsinylő távirata jól szemlélteti hozzáállását, amikor hírét vette a délnyugat-afrikai német gyarmat megalapításának: "megelégedettséggel, szimpátiával és örömmel veszi tudomásul a német birodalom kiterjesztését földünk eme sivatagi tájaira".

Lipót biztatására, részben portugál kezdeményezésre egy konferenciát hívott össze, hogy a nagyhatalmak eldöntsék Nyugat-Afrika sorsát.

Olvassa el is