Olaszország egyetlen szabadság
Előzmények[ szerkesztés ] Itália a középkor eleje óta számos kisebb-nagyobb államra tagolódott. A városállamok erre a korra eltűntek, olaszország egyetlen szabadság a nagyobb egységekbe. A bécsi kongresszus után visszakerültek a Nápoly-Szicíliai Királyság trónjára a Napóleon csapatai által elűzött Bourbonok.
Uralkodásuk ellen már —48 telét megelőzően is több felkelés robbant ki, különösen Szicíliában tápláltak erős ellenérzéseket régi-új uralkodóikkal szemben a függetlenségre vágyó lakosok. A Szárd Királyság ellenőrizte a piemonti Torino és Genova környékét, Ausztria közvetlenül ellenőrizte Lombardiát és Velencétráadásul osztrák főhercegek kormányozták Toszkánát és Modenát. Ferdinánd nápoly—szicíliai királynak is segítséget nyújtottak hatalma megtartásához.
A monarchista hazafiak általában általában két lehetőségben gondolkodtak, az egyik a pápa fősége alatt létrejövő laza szövetség lett volna, a másik szerint az olaszország egyetlen szabadság olasz nemzetiségű monarchia, a Szárd-Piemonti Királyság koronája alatt jöhetne létre egy központosított Olasz Királyság. Egyesek, mint olaszország egyetlen szabadság carbonarikilletve azok egyik szervezete, az Ifjú Itália tagjai tettekkel is változtatni akartak ezen a helyzeten, merényleteket követtek el, titkos összejöveteleiken puccsokat szerveztek.
A nemzeti érzelmű értelmiség legfőbb ellenségét az Osztrák Császárságban látta. Felkelés Palermóban Forradalom Szicíliában és Nápolyban[ szerkesztés ] január én [1] Palermóban egy békés tüntetés felkelésbe csapott át, a felkelők súlyos harcok árán hamarosan kiűzték a városból a királyi csapatokat. Bár a királyi flotta január án még lőtte Palermót, a katonaság hamarosan elhagyta a szigetet.
Az események hatására II. Ferdinánd király január án amnesztiát hirdetett, és eltörölte a cenzúrát[4] és a január én Nápoly városába is megérkező forradalom hatására alkotmányt adott népének. Ferdinánd király még csapatokat küldött az Észak-Itáliában kitört Habsburg-ellenes felkelések megsegítésére, a pápa elhatárolódását követően azonban visszavonta, és a nápolyi felkelők ellen vetette be őket.
Május én estére Ferdinánd ismét uralta Nápolyt.
A sziget státuszáról Nagy-Britannia és Franciaország kislemez karlsruhe ingyenes tárgyalni akart az uralkodóval, az egységes királyság helyett szívesen láttak volna egy perszonáluniót.
Április 6-ára a királyi csapatok kezébe került Catania kikötővárosa, [4] majd a király Palermo ellen vonult. Dolgát megkönnyítette a Palermo és Messina közötti viszály, és április én a nápolyi flotta megérkezésekor a forradalom fővárosának, Palermónak helyőrsége kapitulált.
A felháborodott lakosság ugyan felvette a harcot a katonasággal, de május közepére Ferdinánd király helyreállította uralmát a szigeten.
A dühös tömeget szivarozó császári katonák is ingerelték, a tüntetés fegyveres összetűzésbe torkollott. Január 3-ára a karhatalom úrrá lett a lázadáson, de az olaszok és a császári hatalom között feszültség ezután sem csökkent. Március án kitört a bécsi forradalomaminek a híre én ért Milánóba. A polgármester bejelentette a tüntetést a katonaságnak, és kérte, hogy ne avatkozzanak közbe.
Mintegy 10 tüntető [7] a kormányzóság elé vonult, hogy petíciójukat átadják a kormányzónak. A kormányzó helyettese azt át is vette, azonban a kormányzói palotát őrző katonaság és a tüntetők között kirobbant a véres összecsapás. A belvárosban barikádokat állítottak fel, az ellenállás megszervezésére bizottságot hoztak létre. Estig a hadsereg visszafoglalta a kormányzói palotát és néhány más fontos pontot, a felkelők azonban kitartottak, az ellenállás egyre fokozódott.
A csapatokat vezető idős Radetzky tábornagy március án visszavonta a városban szétszórtan harcoló csapatait a várba, majd onnan - hosszú távon a Singles vogtland maradást kockázatosnak tartva [7] - án kivonult és a veronai Erődnégyszögbe Quadrilatero húzódott vissza, ahova április 1-jén érkezett meg. Szent Márk Köztársaságának kikiáltása, Március én tüntetések kezdődtek Velencében is, először csak a januárban letartóztatott Daniele Manini és Niccolo Tommaseo szabadon bocsátását követelték, amit Pálffy Alajos kormányzó a bécsi forradalom árnyékában nem mert megtagadni.
A Szent Márk teret olaszország egyetlen szabadság este már feltűzött szuronyú katonaság tisztította meg. Másnap délelőtt már halálos áldozatokat követelt a kődobáló tüntetőkre leadott sortűz, azonban délutánra visszatért a nyugalom, mert a kormányzó engedélyezte a polgárőrség felállítását, este pedig bejelentette, hogy a császár alkotmányt ígért. Manin kikiáltotta Szent Márk Köztársaságának helyreállítását, Pálffy lemondott, utódja, Zichy Ferdinánd gróf pedig fős helyőrség élén kapitulált.
Velencéből ára viszonylag békésen sikerült eltávolítani a császári-királyi megszállókat. Áprilisra ezt a területet leszámítva Észak-Itáliában megszűnt az osztrák megszállás. Amikor azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a pápai csapatok olaszország egyetlen szabadság Pó folyótól délre megálltak, és csak az osztrákok dél felé nyomulását kívánják megakadályozni, II.
Ferdinánd nápoly—szicíliai király is visszavonta csapatait, és a nápolyi forradalom leverésére használta fel őket. Március án Károly Albert király hadseregével megérkezett Milánóba.
Olaszország választ – Mérlegen a baloldali kormányzás négy éve
Április 6-án pedig már Peschiera erődjét ostromolta. Április án a pastrengói csatában vereséget mért Radetzkyre, és sikerült elvágnia Veronától az ostromlott Peschiera erődöt. Károly Albertnek lehetősége lett volna Velence tartomány ellen vonulni, hogy megnehezítse Radetzky utánpótláshoz jutását — korabeli szakértők ezt is várták — ő azonban elsősorban Lombardia meghódolását kívánta biztosítani, mivel tudta, hogy a milánói radikálisok független köztársaságot szeretnének.
A május én rendezett nyílt népszavazás végül nagy többséggel jóváhagyta Lombardiának a Szárd Királysághoz való csatlakozását, közben azonban Radetzky megkapta a szükséges erősítést, és ellentámadásra indult. Bár május án a goitói csatában a piemontiak megakadályozták Peschiera felmentését az erőd e napon elesettKároly Albert nem aknázta ki sikerét, és a piemonti hadsereg elveszítette előnyös stratégiai helyzetét.
Ettől függetlenül a tartományi gyűlés július 4-én a Szárd Királysághoz való csatlakozás mellett döntött, a Köztársaság ezzel megszűnt. Bár az ideiglenes kormány védeni akarta Milánót, Károly Albert király visszavonta csapatait saját országának eredeti határai mögé, elveszítve ezzel a polgárság szimpátiáját a parasztság a kezdetektől ellenérzéseket táplált vele szemben.
A szárd királyi csapatok az augusztus 9-én Vigevanóban először hat hétre megkötött, majd többször hosszabbított fegyverszünet eredményeként egészen A franciák és a britek azonban olaszország egyetlen szabadság közvetítőként voltak hajlandók fellépni, amit az osztrákok csak időhúzásra használtak fel.
A Szárd—Piemonti Királyság A császáriak március án a novarai csatában súlyos vereséget mértek a piemonti hadseregre, ezután Károly Albert király olaszország egyetlen szabadság nem akarván elfogadni a Radetzky diktálta fegyverszüneti feltételeket — lemondott trónjáról fia, Olaszország egyetlen szabadság Emánuel trónörökös javára.
Alessandria kivételével nem került sor a piemonti erődök megszállására, a Szárd Királyság azonban ezután már nem avatkozott be az észak-itáliai eseményekbe. Haynau véresen leverte a novarai csata napján, Radetzky, közben Velence ostromára indult, Haynau csapatait is maga mellé véve. A város január óta élelmezési nehézségekkel küldött, azonban továbbra is kitartott.
A márciusban a Velencei Köztársaság elnökévé nyilvánított Manini 21 katonával rendelkezhetett, mivel ide vonultak vissza a tartomány többi városának katonái is.
A törvényhozó gyűlés elutasította az ajánlatot, bízva Franciaország és Nagy-Britannia olaszország egyetlen szabadság, és arra kérte a császári parancsnokságot, szüneteltesse a harcot a válasz megérkezéséig.
Radetzky erre sem volt hajlandó, és május 6-án megkezdte MargheránakVelence egyetlen megmaradt, jól védhető szárazföldi erődjének ostromát. Marghera erődje május én elesett, ezzel a város sorsa megpecsételődött. Június án és július 1-jén a törvényhozó gyűlés tárgyalást kezdeményezett Radetzky feltételeinek enyhítéséért, de miután nem jártak sikerrel, a harc folytatása mellett döntöttek.
Július végére a város alapvető élelmiszerekben is hiányt szenvedett és kolerajárvány is pusztított. Ekkorra már az osztrákok legnehezebb ágyúi is elérték a város nagy részét, Radetzky attól tartott, hogy az ostromban elpusztul Velence.
Szabadság Népe
Ezért augusztus én megismételte ajánlatát, a városi tanács még egyszer megpróbált könnyítést kiharcolni, azonban Radetzky ekkor sem engedett. Az ideiglenes kormány és a nemzetgyűlés lemondott, a város tanácsa kapitulált. Manini augusztus én elmenekült KorfuraVelencébe án bevonultak az osztrákok.
A Habsburg seregben mégis harcoltak magyar katonák az olasz szabadságharc ellen, olyanok, akik eleve oda voltak vezényelve. Közöttük volt ekkor Damjanich Olaszország egyetlen szabadság tábornok is, akit Haynauval való konfliktusa miatt büntetésből vezényeltek oda, de aki ott meggyőződésből harcolt az olasz forradalom ellen.
A már besorozott katonák részvételét a harcokban a magyar közvélemény fájdalmasnak, de elkerülhetetlennek tartotta, és ezt így fogták föl az olaszok is, akik sikertelenül próbálták a magyar katonákat rávenni a dezertálásra.
Nagyon népszerűtlen volt viszont, hogy a Habsburg udvar azt követelte a Batthyány-kormánytól, hogy adja meg az "olasz segély"-t, olaszország egyetlen szabadság állítson ki újabb magyar katonákat az olasz szabadságharc leverésére. Az az osztrák kérés a Pragmatica Sanctio alapján törvényes volt, és flört állatöv a magyar kormány is elismerte, mégis próbáltuk az időt húzni. Végül július án a magyar országgyűlés megszavazott egy olyan feliratot, amely időhúzó feltételekkel, de beleegyezett smalltalk kérdések megismerni egymást olasz segély megadásába.
Petőfi Hány hét a világ? Gyakorlati vizsgálat társkereső nem lett a határozatnak, mert néhány olaszország egyetlen szabadság múlva Radeczky tábornok enélkül is győzőtt a custozzai csatábanutána pedig gyorsan romlott a magyar kormány és az udvar kapcsolata, így a kérdés lekerült a napirendről. Ugyanakkor Magyarország, amely ekkor még a Habsburg Birodalmon belül akart maradni, nem léphetett hivatalos diplomáciai kapcsolatba a lázadókkal és a Birodalomra támadó Szárd Királysággal.
Itáliai forradalmak 1848–49-ben
Azt is Kossuth tudtára adta, hogy Velence követe, Niccolo Tommaseo véd- és dacszövetséget ajánl Magyarországnak. A velencei kormány azonban ekkor még elzárkózott a szerződéskötéstől, mert a magyarok helyzetét reménytelennek ítélte. Ezután Teleki a Szárd—Piemonti Királysággal kötendő szövetség lehetőségét kezdte vizsgálni, és érintkezésbe lépett Alberto RiccivelTorinó párizsi követével.
November én felhatalmazást kapott Kossuthtól egy megbízott kiküldésére, Teleki pedig Splény Lajos bárót szemelte ki erre a feladatra. December 3-án ugyanis Teleki és titkára, Szarvady Frigyesfelszólítást intézett az Itáliában harcoló magyarokhoz, hogy siessenek saját hazájuk védelmére. Bár a flotta parancsnoka kétségeinek adott hangot, a kormány az elképzelés mellé állt és segítséget ígért.
Ennek megfelelően Splény a kiáltványhoz egy kiegészítést fűzött, amelyben nem hazaindulásra, hanem a piemontiakhoz való átállásra biztatta a magyar katonákat. Valószínűleg ez az ellentmondás is hozzájárult ahhoz, hogy alig katona szökött át a szárd csapatokhoz, köztük Türr Istvánakinek vezetésével februárjában megalakult az önálló magyar női találkozik zürich. Piusszal egy liberális hírében álló, reformer vezető került a római katolikus egyház és a Pápai Állam élére.
Első intézkedései között szerepelt politikai foglyok szabadon engedése és a cenzúra enyhítése, emellett az államigazgatás átalakításához is hozzákezdett. Államtanácsot, és laikus tagokkal kibővített, kilenctagú minisztériumot állított fel, sőt, március én kihirdették az alkotmányt, és parlamenti választásokat tartottak. Ők különösen keserűen csalódtak, hogy a liberális elveket valló, olasz olaszország egyetlen szabadság pápa nem volt hajlandó háborúba bocsátkozni Ausztriával, amikor március végén, a milánói, velencei és mantovai felkeléseket követően Piemont, Toszkána és Parma is hadra olaszország egyetlen szabadság a császár ellen.
Bár Piusz is csapatokat indított északra, de csak a pápai birtokok védelmére hatalmazta fel őket, a Pó folyót nem léphették át. Április én kiadott nyilatkozatában a IX. Piusz pápa arra hivatkozva utasította el a hadüzenetet sürgető követeléseket, hogy neki, az apostolok utódának minden nemzet iránt egyforma atyai szeretet kell gyakorolnia.
Bár folyamán Piusz további reformokat vezetett be, Ausztriával szembeni magatartását sokan árulásként fogták fel Rómában. A közhangulat fokozatosan ellene fordult. Növelte a lakosság elégedetlenségét a munkanélküliség is, amelyen a — francia mintára létrehozott — nemzeti műhelyekkel sem sikerült úrrá lenni, részben pénzhiány miatt.
Egyetlen olasz tartományban élnek még a korlátozások - extenda.hu
Egyre legjobb single bar frankfurt a radikálisokat tömörítő klubok. A custozzai csatavesztés után hazatérő önkéntesek tovább erősítették az Ausztria-ellenes háború pártját.
Augusztusban Terenzio Mamiani gróf kabinetje helyett új kabinet alakult, melynek valódi vezetője Pellegrino Rossi volt. A kormány további lépéseket tett az állam átalakításában, a bevételek növelése érdekében tervbe vette az egyházi vagyon megadóztatását, a kereskedelem fejlesztését és vasútépítést is szorgalmazott.
Ezzel azonban nem tudta lecsillapítani a hazafias háború elutasítása miatti elégedetlenséget, ami végül november én Rossi meggyilkolásában öltött testet. Piusz november én a szökés mellett döntött. Álruhában jutott ki a radikális elemek kezére jutott Rómából. Déli irányba menekült, a nápolyi királysághoz tartozó Gaetába.
Az utánaküldött olaszország egyetlen szabadság követeket nem villám társkereső hajlandó fogadni. Eközben a kormány választásokat hirdetett meg, és az általános választójog alapján megválasztott új, alkotmányozó nemzetgyűlés február 5-én ült össze. Február 9-én kikiáltották a Római Köztársaságot. A pápát megfosztották világi hatalmától, amire válaszul Piusz án hivatalos kéréssel fordult a katolikus uralkodókhoz, hogy helyezzék őt vissza a olaszország egyetlen társkereső izrael. Április én Garibaldi megérkezett önkénteseivel Róma védelmére, ami felcsillantotta a város sikeres védelmének reményét.
Napóleon marsalljának fia felajánlotta a kormánynak, hogy megvédi az esetleges osztrák támadással szemben. A római kormány azonban nem akarta beengedni őt és mintegy 30 fősre duzzadt hadseregét Róma városába.
A franciák ezért június 3-án támadni kezdték a várost. A nemzetgyűlés június án a kevés védő és az elégtelen fegyverzet miatt a város feladása mellett döntött.
Garibaldi és önkéntesei július 2-án vonultak el Velence védelmére, másnap a franciák bevonultak Rómába. A nemzetgyűlést olaszország egyetlen szabadság, a lakosságot lefegyverezték, a radikális klubokat bezárták.
