Flört vágású

Közélet Egy főúr a Carltonból és a kormányhivatalból Manapság úgy hírlik, hogy nálunk a pincérek barátságtalanok, kelletlenek, mi több, olykor már szakmájuk lényege is eleve visszatetsző számukra. Persze, akadnak kivételek is.

A szolgálatkész, jó és kapós pincér ugyanis úgy fejlődik tanoncból az ételhordó, majd fizetőpincéren át a szó csalhatatlan értelmében vett főúrrá, mint a diákkori flört igaz vonzalommá. Tény és való: szemben a régi szép időkkel, mostanság ennek ellenkezőjére találni a gyakoribb példákat. A felszolgálás nívótlan és barátságtalan, néha még különbséget is bajos tenni a vendég és a slampos öltözékű személyzet flört vágású.

A kiszolgálás művészetéről, a nyelvtudásról nem is szólva. Magyarán: az igazi, régi vágású, megfelelő modorú pincér ma már olyan ritka, mint a fehér holló Viszont a riporter szerencséje, ha elvétve ugyan, ráadásul évtizedek óta, de ismer ilyen főurat.

Március

A vendéglátás ilyen tudora a felső-csallóközi Vőkről származó, már a múlt flört vágású dereka óta Pozsonyban élő Fejes Károly, aki a faluról jött suttyó pincérinasból küzdötte fel magát királyok s államfők díszvacsoráin felszolgáló szaktekintéllyé.

Hivatalosan már nyugdíjas, ám a kiemelt udvariassággal járó felszolgálást igénylő protokollvendégek nívós kiszolgálásához mindmáig a segítségét kérik. Károly, kérem Mondja, Karcsi, ki a jó pincér? A titkomat akarja megtudni? Pusztán a pszichológiáját. Mert szerintem az ön munkájának egyik alapja az emberismeret.

Nézze, egy valamirevaló pincér kedves, előzékeny, figyelmes, tapintatos, szolgálatkész, bizonyos értelemben lovagias. Egyszóval gáláns. Aki örül a vendégnek, és persze annak, hogy kiszolgálhatja az illetőt.

Aki észreveszi, miként tudja elnyerni a vendég bizalmát. Aki nem felejti el, hogy az étket a szakács főzi ugyan, de a pincér az, aki tálalja, így a vendéggel szemben ő felel azért, amit kihoz.

Aki belépéskor észreveszi a vendéget, és köszön neki, távozáskor pedig az ajtóig kíséri. Aki sohasem felejti, hogy nem a vendég flört vágású őérte, hanem ő a vendégért. Egy vidéki restiben éppen úgy, mint egy nóblis szálloda éttermében. Nehéz örökké ebben a tudatban élni? Akinek derogál az ilyesmi, válasszon más pályát.

Bennünket még erre tanítottak, és én, nyugdíjas kisegítő pincérként is, ehhez tartom magam. Hány kilométert gyalogolt az életében tányérokkal, tálcákkal, a kihozott rendelésekkel a kezében? Nem tudom. A szakma velejárója, hogy néha hárompercenként fordul az ember az asztalok és a konyha között. Kinek jut eszébe ilyenkor a kilométereket strigulázni? Az a maratoni futó dolga, nem egy pincéré.

Egyik sem. Eddig megúsztam. Vőkön a jó levegőn kemény fából faragtak, flört vágású pedig a Kis-Kárpátok pozsonyi lábánál, a Flört vágású, az egészséges erdők ölén volt a tanonciskola. Kérem, én nem szoktam gyanakodni.

Flört a legyező mögött - Egy színész kpróbálta a százéves bókokat

flört vágású Legföljebb az a tapasztalásom, hogy van kíváncsi vendég, aki a másik tányérjába belenéz. És ezen felbuzdulva, hajlamosabb inteni és reklamálni. Minden vendég különbözik a másiktól?

Talán nem is az emberek, inkább a kordivatok változnak. Amikor ben a Carltonban pályakezdő voltam, egészen más vágású vendégek körül forogtam, mint amikor 37 évvel később, felújítás miatt, bezárták ezt a patinás hírű hotelt.

Hatvan éve még a koszt házias volt, az árak alacsonyak. Bőven voltak törzsvendégeink, akik még a hatvanas években is naponta nálunk étkeztek. Mindig ugyanabban az órában a számukra foglalt asztalnál ültek.

Ez a Saját fodrászattal, mosodával, öt cukrászt foglalkoztató cukrászattal, naponta kétszer friss kenyeret, kiflit, kalácsot sütő pékkel, két flört vágású alkalmazó hentesműhellyel.

Szinte minden helyben készült. A kolbásztól a pástétomig. A tésztaféléket is a szálloda konyhája gyúrta; még a cérnametéltet is a tyúklevesbe. Az étlapunk öt nyelven íródott. Manapság már nem találni ehhez hasonló szállodát Pozsonyban? De kérem, hová gondol! Nívóban, hangulatában egy mai új hotel meg sem közelíti azt a meghitt és patinás miliőt, ami a régi Carltonban természetes volt, ami szinte áradt annak falaiból.

Voltak olyan nyarak, hogy a két-két étteremben, kávéházban és bárban, a pálmakertben meg a teraszon öt élő zenekar flört vágású, hatodikként pedig cigányzene szólt a borozóban!

A törlés kéréséig Továbbá, ha Ön reklámüzentet kap tőlünk az e-mailben, emlékeztetni fogjuk Önt arra, hogy bármikor lehetősége van korlátozás és indokolás nélkül, ingyenesen leiratkozni. Sütik és web beacon-ok, névtelen információk a weboldalaink használatán keresztül A femcafe. A sütik olyan fájlok, melyek információt tárolnak az Ön merevlemezén vagy webes keresőjében. A sütik lehetővé teszik a weboldal számára, hogy felismerje, ha Ön korábban azt már meglátogatta.

Ma nem találni élőzenés esti vagy éjszakai szórakozóhelyet egész Pozsonyban Karcsi, az ötvenes évek a szocializmus keményvonalas, mellkasfeszítő időszaka flört vágású. A vendéglátó-ipari tanoncok előtt elhallgatták a Carlton európai hírű legendás múltját, vagy szó flört vágású arról is? Ha ez a téma nem is volt tantárgy, de tabu sem. A törzsszemélyzetet a szakmában jártas, gyakorlott emberek alkották, olyanok, akik büszkék voltak a Carltonra. Akik nemcsak azt tudták még, hogy a felszolgált halhoz halkés, halvilla dukál, hanem flört vágású szálló korábbi fénykorát is számon tartották.

Hogy például ben a Carltont megtisztelte Ferenc József császár; hogy megfordult szobáiban vagy éttermeiben Brahms, Liszt, Kossuth, Edison, Nobel, Einstein, de éppen úgy Honthy Hanna, Németh Marika, Latabár Kálmán, Martin Kukučín is; hogy Pozsonyban itt rendezték az első filmvetítést — és még hosszan beszélhetnénk a szálloda régi dicsőségéről.

Egy új, akár négy-öt csillagos hotelnek miért nincs hasonló varázsa? Mert az erőszakolt modernség révén inkább csak a ridegség árad belőlük. Csupán a rengeteg márvány meg üvegfal csillog-villog lépten-nyomon.

Lakályosság, megnyerő otthonosság, kellemesen vendégmarasztaló éttermek, barátságos kávézók szinte flört vágású. Viszont az árak, százalékos hasznot hajtva, a csillagokat verik, flört vágású meg a személyzet sokhelyütt rá sem hederít a vendégre. Régente egy kertvendéglő sem engedte flört vágású meg magának az effélét! Szabadjon csupán a magam nevében szólni. Amikor már főúrrá avanzsáltam, akkor sem szégyelltem megfogni a hálátlanabb munka végét.

És ha tehettem, minden vendéget rögtön az ajtóban, külön fogadtam. Én kísértem az asztalhoz, esetleg néhány mondatot váltottunk, szinte az ismerőseként tudtam a gusztusának megfelelő ételt-italt ajánlani. Amikor távozni készült, megkérdeztem, elégedett volt-e, újra az ajtóig kísértem, búcsúzásképpen többnyire kezet fogtunk.

A csábítás egy játék, amit mindenki játszik – Ezek a szabályok

Szép számmal akadtak olyan vendégek, akik aszerint döntötték el, betérnek-e hozzánk egy-egy ebédre, vacsorára, netán csak egy kávéra, hogy először megnézték, aznap ki van szolgálatban Manapság hol flört vágású az ilyesmit?!

Ki számít flört vágású vendégnek? Aki nem fölfuvalkodott. Aki nem a pénztárcájával kérkedik, s közben úgy tesz, mintha ő találta volna föl a spanyolviaszt. Aki a pincér munkáját is értékelni tudja, a felszolgálóban is meglátja az embert. Akiről nem ordít messziről a kivagyiság.

Egy főúr a Carltonból és a kormányhivatalból

Mostanában pedig ez duplán érvényes. Karcsi, nagyon szerette, meg hát szereti ma is a szakmát?

Őszintén szólva, igen. Mert mindig megtaláltam magam benne. Ha századszor fordultam a konyha és a placc között, akkor is élveztem a munkát. A fáradtság csak zárás után, legföljebb otthon jött nő szerelem hérault rajtam. A pincérszakma rutinnal járó előjogai, foglalkozásbeli megbízhatóságot igénylő kiváltságai pedig csak fokozták a munka izgalmát.

A Carlton pincéreit ugyanis évtizedeken át gyakran hívták felszolgálni a legkülönbözőbb protokolláris eseményekre. A pincér számára ez olyan felelősség, mint egy sportolónak a válogatottság.

Önmagától nyilván sohasem mondaná, de én tudom: az ország egyik legjobb, legtapasztaltabb, hivatását teljesítve három világkiállítás cseh szlovák flört vágású megjárt pincérével beszélgetek.

flört vágású

Nyugdíjasként is flört vágású nagy fogadáson, fényes banketten, jeles díszebéden kiszolgál. Melyik volt a legkülönlegesebb élménye? Ezt megmondani lehetetlenség, kérem.

Mutasd a szemed! – Megmondom, ki vagy

Minden fogadás, minden díszvacsora szinte egyforma, és mégis egészen más. Függ a rendezvény helyszínétől, a meghívottak számától, a vendégkör összetételétől, a protokollisták által összeállított menüsor egyes fogásainak különlegességeitől, esetleg még attól is, hogy éppen nyár van-e, vagy tél. Mert nem mindegy, hogy a hőségben gyöngyözik-e a pincér homloka, télen pedig az asztalnál az ablak felől ülőkre hátulról húz-e a flört vágású. Nem mindegy, hány pohárköszöntő lesz; hogy a szakácsok győzik-e egyszerre kiadni az ételt; hogy a protokoll, az iszlám valláshoz tartozó küldöttség részére, tévedésből, alkoholmentes ital helyett konyakot és bort rendelt-e?

Mert amikor Ben Bella, az algériai elnök járt itt, megtörtént az ilyesmi… Élménynek, ha közvetve is, ennyi bőven elég. A Carltonban, még tanoncként, marokszám pucoltam a fokhagymát Hruscsovnak, Bulganyinnak és kíséretük fontosabb tagjainak.