Nem feltétlenül egy találkozik ott a lányok keresztrejtvény virágok

A nap vicce

Elmerészkedni a szakadék széléig és ott megállni Forrás: mora. Sok mindennel foglalkozott: fotózással, filmkészítés­sel, könyvszerkesztéssel, de leginkább az írással, és ez utóbbi foglalatossága eredményeként négy könyve jelent meg ed­dig: Az ellopott zsiráf izgalmas gyermek-detektívtörténet, a Hogyan lettem médiasztár?

Érdekes történet rendhagyó helyszínen, és olyan témákat érint, amelyekhez óvatosan vagy sehogyan nem nyúlt eddig a magyar ifjúsági irodalom. A szerző áprilisának végén Csíkszeredában, Csernátonban és Sepsiszentgyörgyön találkozott olva­sóival.

Fő navigáció vasárnap

Az utóbbi helyszínen április án a Bod Péter Megyei Könyvtárban a meghívottal nagyrészt A kék hajú lányról beszélgettünk. Milyen kamasz voltál?

nem feltétlenül egy találkozik ott a lányok keresztrejtvény virágok

Például néha nem úgy eszem meg az ebédem, ahogy kell, hanem elfe­ledkezem magamról, és kapkodva eszem, néha oda kell figyelnem, és ki kell húznom magam, néha meg nagyon furcsán, gyerekesen viselkedem. Tehát valahogy egy kicsit benne ragadtam ebben a kamaszlétben.

Ez akkor persze jó, amikor kamaszokról írok.

nem feltétlenül egy találkozik ott a lányok keresztrejtvény virágok

A felnőtté válást nem úgy képzelem el, hogy átlépek egy küszöböt, és onnantól kezdve felnőtt vagyok, hanem úgy, hogy átlépjük a küszöböt, de aztán egy kicsit visszalépünk, majd megint át és vissza Gyakran, amikor nagyon komoly emberként felöltözünk szépen, és komoly dolgokról beszélgetünk, szívesebben lennénk gyermekek, viccelődnénk, játszadoznánk — nem mintha a gyermekek mindig viccelődnének és játszadozni szeretnének Visszahúzódó, nehezen barátkozó gyermek voltam, na­gyon szerettem olvasni és enni, és ezt a kettőt együtt, ezért az összes könyvem lapjait zsírosra tapogattam.

Megebédeltem az iskolában, majd hazamentem, ahol nagymamám ebéd­del várt. Ezt úgy fogyasztottam el, hogy betámasztottam egy könyvet a tányér mellé, és nem is zsíroztam volna össze, ha nem kell lapozni.

De persze, kellett lapozni Már gyer­mekkorodban vagy pedig később?

nem feltétlenül egy találkozik ott a lányok keresztrejtvény virágok

Minden nap egy oldalt kellett írnom, hogy szebb legyen az íráskép és javuljon a helyesírás. Az ötödik napon éreztem, hogy ezt nem bírom.

nem feltétlenül egy találkozik ott a lányok keresztrejtvény virágok

Akkor elkezdtem mást írni, legelőször azt írtam le, hogy a másik szobából áthallatszik a lemezjátszó hangja. A kutyánk fel-alá rohangál az udvaron.

Megdöbbentem, hogy ezek ugyanolyan mondatok, mint amik előttem áll­nak, de rólam szólnak. Onnantól kezdve nem másoltam, hanem úgy gyakoroltam az írást, hogy saját magam írtam. Ezek akkor még nem szóltak semmiről, csak arról, hogy vagyok, és éppen írok valamit. Most már azonban tudom, hogy ez volt a pillanat, amikor megéreztem, hogy ez men­nyire nagy dolog. Pedig szenvedtem a technikámtól, nem tudtam megfogni a tollat rendesen, görcsös voltam Számítógépen nagyon gyorsan írok, de a kézírást, azt nem tudtam megoldani.

A helyesírást Hernádi Sándor Helyesírási önképző című köny­véből tanultam meg.

  • Város társkereső
  • Molly még mindig nagyon sápadt volt.

Voltak tehát jelek, hogy nekem ezzel nem szabadna foglalkoznom, hiszen egy író, aki gyakorlati­lag nem tud írni, nem tud helyesen írni Nem ezek a fontosak, hanem az, hogy mire vágyunk.

Aztán szüleim hamar ráéreztek, hogy megy nekem az írás, magyartanárok voltak mindketten.

Állunk rendelkezésére! | Vasárnap | Családi magazin és portál

Elmondták, hogy neked ehhez van tehetséged, akárki akármit mond. Ez sze­rencse volt, mert aztán tényleg mondtak akárkik akármit: gimiben például majdnem megbuktam magyarból, mert nem írtam gyorsan, tudtam, hogy ha azt akarom, hogy el tudják olvasni, nem írhatok gyorsan. Amikor dolgozatot ír­tunk, minimum száz sort le kellett írni, és képtelen voltam ezt a száz sort produkálni. Emiatt folyamatosan egyes lett minden dolgozatom magyarból, és bukásra álltam.

Archívum Állunk rendelkezésére! Kedves Olvasóink! A Kopertába írt vélemények nem feltétlenül tükrözik a miénket, ezek olvasói vélemények.

Amikor kérdezték, hogy hová akarok továbbmenni tanulni, nem mertem megmondani, hogy pont magyar szakra, mert attól féltem, kinevetnek, hiszen még a kötelező számú sort sem bírtam produkálni. Aztán fölvettek az egyetemre, és hirtelen, mintha mesébe pottyantam volna, minden könnyen ment.

De amíg oda eljutottam, az pokol volt, kudarc kudarc hátán.

Mi jöjjön a gyerekkönyvek után?

Nyolcadikos korom­ban egy kémiadolgozat előtt hirtelen nagyon rosszul érez­tem magam, és rámtört egy furcsa hasi fájdalom, ami miatt bevittek a kórházba.

Ott négy napig próbáltak rájönni a fáj­dalom okára, nyilván nem tudták, hogy a dolgozat elől me­nekültem, és ezt én sem mertem akkor bevallani magam­nak. A kórházból már egy sovány fiú jött ki, akivel rengeteg minden történt ott.

Mit csináltál tegnap este? Megittunk pár üveg sört a haverokkal.

Bekerültem egy fura szobába, ahol sok érdekes gyermekkel találkoztam. Az egyik, emlékszem, sze­relmes lett a főnővérbe, s rögtön a mandulaműtétje után szerelmet is vallott neki. Egy másik fiú, aki bent akart ma­radni, nem akart hazamenni, egyszer konkrétan fejest ug­rott a székről. Az orvos az övén szikét hordott láncon, egy kislány pedig mindig bilin ült a nem feltétlenül egy találkozik ott a lányok keresztrejtvény virágok közepén és ordított, szóval ott mind csupa furcsa emberrel találkoztam, és ezek a figurák nagyjából meg is jelennek ebben a könyvben.

Ez a kórházélmény elég hirtelen változtatott meg, egy kicsit felnőttebb lettem, amikor kijöttem. Meg eltűnt a puhányság is, amit a sok evésnek köszönhettem, s onnantól nem is ettem sokat. És persze, kaptam egy történetet, amit nem tudtam megírni, csak több mint huszonöt év múlva: ez lett A kék hajú lány.

  • Találkozó hely a fiatalok számára
  • Adok neki pénzt, ékszert, vagy mit tudom én.

Nem véletlen ez a hatos Az ott sze­replők nem testi, hanem lelki problémákkal küzdenek, és az élet nagy kérdéseit járják körül. Én nem feltétlenül egy találkozik ott a lányok keresztrejtvény virágok képzeltem, hogy szintén olyan emberekről-gyermekekről írok, akik ebben a furcsa, elszigetelt világban a maguk módján körbejárják az élet nagy kérdéseit, beszélnek a halálról, az elvesztésről, barátságról, magányról, félelmeikről.

Ezt olvassuk most Szülőként nagy kihívás, hogy mikor jön el az az idő, amikor el lehet, és el is kell engedni a habos-babos, csupa öröm könyveket, és olyan olvasmányokat lehet a gyerekek kezébe adni, amik reflektálnak azokra a kérdésekre és problémákra, amelyekkel a kamaszok is mind előbb-utóbb szembesülnek. Észrevétlenül lesz a kisiskolásból kamasz, ezért is nehéz megtalálni az átmenetet a gyerek- és a tinikönyvek között. Ebbe a cikkbe pont azokat a könyveket válogattuk össze, amelyek szinte észrevétlenül segítenek a gyerekeknek átlépni ezt a határt, szuperül lavírozva a kalandok, az intenzív érzelmek, a családi nehézségek, az élet nagy kérdései és a humor között. Ezek a regények nekünk is nagy kedvenceink, és reménykedünk benne, hogy ha még nem ismeritek őket, ti is felfedezitek ezeket a Pagony polcain megbújó igazi kincseket. Dash és Lily - Kihívások könyve Ez az a könyv, ami alapján már tévésorozatot forgat a Netflix, amit ban mutatnak be.

Arról, amiről minden­ki gondolkozik, de kevesen mernek beszélni, s amiről úgy gondoljuk, nem gyermekkönyvbe vagy fiataloknak szóló könyvbe való. Amikor az ember ír, nagyon gátlástalan mer lenni — vagy én, amikor írok, nagyon gátlástalan merek lenni.

Ez sokat segített. Először csak elképzeltem dolgokat Egy drámaíró barátom mondta, hogy szerinte azért jó az írónak, mert nagy költségvetésből tud dolgozni: bármit elképzelhet, le­írhat, fölrobbanhat a kórház, ha éppen úgy tetszik, helikop­teres lövöldözések, mentőakció történhet a kórház rom­jai fölött, tehát bármit le lehet írni, nincsenek akadályok Én ezt nagyon megszerettem, de van veszélye is, mert az ember hajlamos rá, hogy legyen egy szuperhős-énje vagy kettős élete, fejben létezzen egy más világ ahhoz képest, ahol ő él.

Számomra pont ez a vonzó az írásban, és nagyon őszinte tudok lenni. Amit nem mernék elmondani, azt le merem írni.

Uploaded by

Azt is gondolom, hogy a gyermekkönyvekbe sokkal több mindent bele lehet írni, mint az általános véle­kedés tartja. Egyszer eljutottam nem feltétlenül egy találkozik ott a lányok keresztrejtvény virágok nagy bolognai gyermekkönyv-fesztiválra. Ott az első könyv címlapján, amit láttam, egy tolószékes néni volt, akit az unokája tolt, és arról szólt, hogy a kislány nagymamája hirtelen nagyon beteg lesz, halálos beteg. A következő könyv borítója egy depressziós macit ábrázolt, annyira rosszkedvűt, hogy még a kezében tartott virág szára is lekonyult.

Welcome to Scribd!

A harmadik könyv egy róka­családról szólt, a rókapapa éppen elhagyta a családot egy fiatal rókalány kedvéért. Ekkor alapvetően újragondoltam a gyermekkönyv fogalmát, és láttam, hogy szinte bármit le lehet írni, csak a módja nem mindegy.

Szerintem lehet a legkomolyabb dolgokról is írni gyermekeknek, az élettől nem tudjuk elzárni őket, a könyvekben sem kell elzárni, csak máshogy kell mesélni.

Olvassa el is